Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Kissné Nagypál Judit: Sopron városfalairól

134. kép. Az Előkapu helyreállítás közben a vizsgálható oldalakon cca. 2 m mélységben — több sornyi hatalmas kváderkövön ül. E kváderfalazat a pusztulás-bontás következtében már nem képez határozott homlokzati síkokat (135. kép). A fal maradvány nyugati oldala mellett, az északdéli irányú borostyánkő-út rövid bevezető szakasza ép. Az utat kelet felől is kísérő — még lepusztultabb — római maradványt átvágja a középkori kapuudvar északi fala, Annak külső oldalán azonban a folytatás szépen követhető, s látni, amint éles 45°-os lesarkítással becsatlakozik a középső városfal alsó szakaszának római falazatába. A csatlakozási pontnál megfigyelhető, hogy az előreugró építmény falazata szerves egységet képez a római városfallal, tehát azzal egyidős s nem utólagos alakítás. A feltárt tekintélyes méretű rom a római falgyűrűn átvezető s a borostyánkő-utat közrezáró kaputornyok maradványa, mely a IV. század elejétől Scarabantia északi városbejáratát védte. A nyugati kaputorony út felé eső sarokpontjánál kőbe vájt perselyluk jelzi egykori kapujának helyét. A kapu és az út körüli terület a későbbiekben többszörösen alakított, bolygatott. A periódusok szétválasztása, megértése nem könnyű feladat. A borostyánkő-út városon kívül eső folytatása elpusztult. Iránya kiszerkeszthető. A kaputornyok közé eső szakaszának szélességét a rómaiakat követő telepesek — nyilván a könnyebb védhető ség érdekében beszűkít ették. Az apró köves beszűkítő falazatok kapcsolatát az akkor még bizonyára tekintélyesebb magasságig meglevő római kaputornyokkal nem ismerjük. A X —XI. századra tehető — s az ispánsági vár kiépítésének idejéhez fűzhető — az útra merőlegesen épített fal, mellyel megszüntették a borostyánkő-útról a városba jutás lehetőségét (136. kép). A falhoz — a korábbiakban ismertetett módon — földsáncot támasztottak. E módosítást a rómaihoz képest kissé északkeleti irányban eltolódó, máig élő kora-középkori útvezetés indokolhatta. Mint már említettük, a későbbi lezáró elfalazástól kifelé az út folytatása elpusztult. Az okot kereső feltárások itt ismét új ismeretekkel gazdagították a város védelméről eddig tudottakat. A római utat, szinteket megszüntető későbbi lemélyítés az elzáró fallal egyidős. Leletanyag és rétegvizsgálat alapján az államalapítás korához kapcsolható. Bizonyítja, hogy még a XIII— XIV. századi hármas védelmi rendszer kiépítése előtt a