Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Kissné Nagypál Judit: Sopron városfalairól

korábbiakban elmondottakkal azonos. A két periódus falazatvastagságának különbözőségére jellemző, hogy járásra alkalmas padkaszélesség marad szabadon a római falmaradvány tetején. A területbe eső őrtoronynak alsó tömör faltömege 1,7 m-re előugrik a várfal síkjához képest. Felső szakaszának belsejére: helyiségeinek, emeleteinek kialakítására, bejáratának helyére pusztulása miatt — sajnos, választ nem kaphattunk. Jelenlegi felépítése már középkori eredetű. Csupán a torony földszinti padlósíkjának római szintje volt megfogható. (Az ún. kisrondellás terület feltárásakor tapasztalhattuk, hogy az őrtorony ,,vasaló alakú", lekerekített háromszögre emlékeztető terének belső oldalán a falazat lényegesen vékonyabb a másik két „veszélyeztetett" oldalénál. További részletet már ott sem tudtunk megfigyelni (119. kép). A római fal belső oldalán a terepet — faltól induló, város felé lejtő, elfogyó — kőporos réteg fedte, mely 1 — 1,5 m-rel magasabb volt Scarabantia egykori szintjénél. Ez nyilvánvalóan a védőmű óriási építkezésének kőfaragó „hulladéka". Az ún. capitoliumi szárny romja, kevés fennmaradt faragott részletével (oszlopfő, oszlop, lépcsőtöredék) csupán halványan emlékeztet néhai igényes kialakítására. A néhol 2,5 — 3 m magasan álló falak több helyen az eredeti vakolatot őrzik; egy helyiségben fűtőrendszerének padlócsatornái is bemutathatok. A capitoliumi szárny alakításai is több periódusra figyelmeztetnek. Feltehetően a helyiségekben az eredeti feletti második padló már az ún. „kőporos szinthez" igazodik. Még későbbi feltöltések, helyiségfelosztás arra utal, hogy az épület egy részét a posztrómaiak is használták. Az élet folytatólagos jeleit mutatja a római szinttől hozzávetőlegesen 2 — 2,5 m-rel magasabban feltárt V — VI. századi épület maradványa. Helyisége, kemencéje a rómaiakénál sokkal primitívebb építőtechnikáról vall. A kb. 4X4 m-es helyiség kőfalazata agyagba rakott, részben lealapozott. Az épületen több alakítás nyomát tudtuk feltárni, de az egyes periódusok közt eltelt idő — az építőanyagok gyengesége miatt — 10 — 20 évnél többre nem becsülhető. A helyiség fűtése a római civilizáció „emlékein" alapul. Az alakítások mind a fűtéssel kapcsolatosak (kemence, padlócsatorna áthelyezése). Az utolsó — még megfigyelhető — módosítást már az épület észak felőli bővítése indokolja. A fentieknél valamivel későbbi rétegekben a római út feletti kemence maradványa VI —VII. századra keltezhető. A pusztulási rétegek, betöltések egymáson fekvő, vékony sávjai igen kevés és nagyon töredékes (éppen ezért nehezen meghatározható) leletanyaggal alig köthetők teljes bizonyossággal konkrét periódusokhoz. Az egyes rétegek és a benne észlelt jelenségek egymáshoz viszonyítása azonban „fogódzókat" nyújt. Míg az előbb elmondottak a római periódust követő időszakhoz kötődnek, értékes felfedezés a X —XI. századi sánchoz kapcsotódó — az alatti, tehát azt megelőző — IX — X. századi, 15 — 20 cm vastag kultúrréteg kevés cseréptöredékkel, mely azonban településnyomot nem mutatott. Az eredmények tudományos feldolgozása, értékelése folyamatban van.

25 Az egész területre ráboruló egykori földsáncmaradék alsó rétegeiben a gerendaváz-szerkezet kialakításához sok adatot nyerhettünk. A többi helyen folyt feltárások tapasztalatait is egybegyűjtve e könyvben külön cikk foglalkozik Sopron honfoglalás kori földsáncának építésével.

26 A nyújtott alakú romkert egyik hosszoldalának természetes határa — mint már említettük — a római, azaz középső középkori falgyűrű. Vele szemben a terület negyedik oldala „szabad". Itt a bemutatás kiterjedését — a korábbi esetektől eltérően — nem egy adott történeti állapot vagy arra emlékeztető nyomvonal szabja meg. A lezárás helyét a Városháza hátsó homlokzata és az ásatási terület közt biztosítandé) bevezető út szükségessége jelöli ki. A romkert tervezett új határa a feltárt római út és capitoliumi épületszárny folytatását kénytelen éppoly kíméletlenül elvágni most, egy más — f de sajnos nélkülözhetetlen — funkció érdekében, mint tették egykor a szemben levő oldalon

1

" a "ró maiak városfaluk építésekor.

27 A városba vezető célforgalmi úttól egy lépcsőnyi felmagasítással kiemelt lelátóról a romkert teljesen áttekinthető. A római szintre az Előkapu oldaláról lépcső vezet le. A lelátó felmagasított mellvédjétől (a Városháza felé lehorganyzott) vasszádfal zárja a romkert e „szabad" oldalát. A lezárásnak a történelmi maradványok szempontjából „önkényes-esetleges" határaira utal a támfal anyagának, szerkezetének megválasztása is. A szádfal egyes elemeinek felemelésével, kiváltásával engedünk helyet az odatartó út és falak folytatására, illetve a folytatás érzékeltetésére. A feltárt római útról a capitoliumi épületszárny helyiségsora — periódusváltásainak érzékeltetésével — végigjárható. A helyiségben szabadtéri kiállításszerűen egy-egy faragvány kerülhet bemutatásra. A romok állaga lefedést kíván. Háttérként az összes megőrzött perié)dusait bemutató, helyreállított római-középkori városfal keretezi a romkertet. Bízunk benne, hogy idővel, a ránőtt tűzfalak le-, illetve visszabontásával a városkép javul. A későbbiekben a Tálos-ház e területre néző oldalhomlokzata mellett szabad lépcső vezet fel a falszorosba, ahonnan a Forum-átjáróhoz jutunk. E felvezető, konzolosan kiülő lépcső védelme alatt a helyszínen feltárandó anyag felhasználásával s a hiányzó rész rekonstrukciós pótlásával a honfoglalás kori ún. Vörös-sánc keresztmetszeti képét szeretnénk bemutatni. Rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy nem volt lehetőség az V —VI. századi épületmaradvány hely-