Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Czagány István: A budavári Berényi-Zichy-palota építéstörténete és műemléki helyreállítása

zsúfoltságot — ha más tagozatképzéssel is —, amely épületünkre jellemző. Igaz, hogy szemöldökpárkányaink közül három hasonlót együtt csak Jakob Effner 1720 — 1725 (1727?) között épült müncheni Palais Preysingjének homlokzatán láthatunk. Lásd ugyanott a 376. kép és V.d.A. 522. o., valamint Hermann Popp : Die Architektur der Barock- und Rokokozeit in Deutschland und der Schweiz. Stuttgart, 1924. Július Hofmann-Verlag. 238., 239., és 201. kép. Hildebrandtnak a würzburgi kastély tervezésében való közreműködésre vonatkozóan Ybl Ervin: Joh. Luc. von Hildebrandt. Zádor Anna — Genthon István: Művészeti Lexikon. II. köt. Budapest, 1966. 386. o. Vö. Hildebrandt Joh. Luc. v. Günther Wasmuth—Leo Adler—Georg Kowalczyk : Wasmuths Lexikon der Baukunst. Dritter Band. Berlin, 1931. 101. o. Nincs kizárva, hogy épületünk eredeti homlokzatarchitektúrája is valamilyen távoli szállal Hildebrandt köréhez kapcsolódik. 2 Szemöldökpárkányainak az épületünk kapukeretfőpárkányaival fennálló formai és profilrokonsága alapján ehhez a típushoz tartozik a Táncsics Mihály utca 21 — 23. sz. homlokzatarchitektúrája is, amelyet bizonyára Horányi Gábor a Pest vármegyei tábla ülnöke készíttetett 1745 körül. Horler Miklós—Pogány Frigyes: Budapest műemlékei. I. köt. Budapest, 1955. 504. o. Horányi alighanem azonos volt azzal a Gabriel Horányi val, aki mint Grassalkovich Antal consiliariusa és barátja 1750 —1755 között vezette a Budavári Palota építkezésének számadásait. Gzagány István: A Budavári Palota ós a Szent György téri épületek. Budapest, 1966. Műsz. Kiadó, 24. és 119. o. Az olasz típuséi homlokzatokkal kapcsolatban elsősorban a Szentháromság utca 2. sz. épület architektúrájára gondolunk, amelyet valószínűleg Venerio Ceresola tervezett 1702 — 1710 között. Horler— Pogány i. m. 462. o. Ugyanilyen típusú azonban a Tárnok utca 5. sz. ház homlokzatarchitektúrája is, amelynek szerzőjét nem ismerjük ugyan, de azt tudjuk, hogy valószínűleg Kahr Konrád törvényszéki ülnök tulajdonossága idején keletkezett 1720 —1730 között. Gzagány István: Komplex kutatási módszer az építészettörténeti és helytörténeti tudomány szolgálatában. „Építés- és KözlekedéstudományiKözlemények" 1968. évi 1—2. sz. 110 — 111. o. Emeleti ablakszemöldökpárkányai alapján ide sorolható az Uri utca 52. sz. ház utcai homlokzata is, amelyet Zennegg Kristóf kamarai tanácsos építtetett 1691 után. Horler —Pogány i. m. 565. és 145. o. 90. kép. és 144. o. 3 Elsősorban a Táncsics Mihály utca 7. sz. Erdődypalotára gondolunk, amelyet Nepauer Mátyás tervezett 1750-ben. Horler—Pogány 2. sz. jegyz.-ben i. m. 492. o. Erkélyarchitektúrája alapján azonban ide sorolható a Pesti Barnabás utca 2. sz., egykori Póterffy-palota is, amelyet Mayerhoffer András tervezett 1755 körül. Zakariás G. Sándor: Budapest. „Magyarország művészeti emlékei" 3. köt. Budapest, 1961. Képzőműv. A. kiad. 1 19. 0. és 217. kép. Az Atlasz-motívumai alapján pedig ehhez igazodik a Táncsics Mihály utca 1. sz., hajdani Szlatinypalota is, amely már 1774 körül keletkezett. Ez a típus azonban lényegében az 1743-ban készült pozsonyi Esterházypalotaés az 1753-ban épült pozsonyi ítélőtábla épületének hermás atlaszai alapján terjedt el az egész Kárpátmedencében. Horler — Pogány i. m. 488. o. Aggházy Mária: A barokk szobrászat Magyarországon. Budapest, 1955. I. köt. 76. o. 4 Hasonló reneszánsz toldalókszárnya volt az Országház utca 2. sz. ház udvari, északi traktusának is, amelyet azonban az újjáépítéskor elbontottak. A helyreállításra vonatkozóan lásd Budai Aurél: Budapest I. Országház utca 2. műemlék-lakóház helyreállítása. „Műemlékvédelem" 1965. óvf. (IX.) 1. sz. 41 — 51. o. Az épületrósz bontása jelölve a 3. alaprajzon, a 44. o.-on. Viszont az 1950 előtti, kutatási alaprajzán még középkorinak van jelölve. Gerevich László : Gótikus házak Budán. Budapest Régiségei. XV. köt. Budapest, 1950. 129. o. 2. kép. 1. sz. 5 A homlokzatok tipológiai rendszerezését először Horler Miklós kísérelte meg a „Buda építészete" című tanulmányában. Itt azonban nem foglalkozott épületünk homlokzatarchitektúrájával, csupán futólag említette kapukeretót. Horler—Pogány 2. sz. jegyz.-ben i. m. 141 — 154. o. Kapu említve a 146. o.-on. 6 1501. febr. 22., 1503. júl. 12., 1510. okt. 30. ós 1499. szept. 4.-i oklevelek alapján. Esztergomi Főkáptalan magánlevéltára: Lad. 53. läse. 3. No. 22., 45. és Lad. 64. fasc. 1. No. 28. Fővárosi Oklevél Másolatgyűjtemény Lad. 53. fasc. 3. No. 20. Dr. Pataki Vidor: A budai Vár középkori helyrajza. Budapest Régiségei. XV. köt. Budapest, 1950. 269. és 295. o. 83. jegyz., valamint a 299. old. után a 10. kép. 7 Feltevését nem tekinthetjük beigazoltnak, de elfogadhatónak is csak az esetben, ha feltételezzük, hogy az általa, a mai Nőegylet utcától északra elhelyezett négy, szomszédos ház az Úri utca 40 — 42. és 44. sz. épületek helyén állt. Ez viszont nincs kizárva, mert — mint majd látni fogjuk — a mai Üri utca 46. sz. ház területe a XV. században beépítetlen volt. 8 Joseph de Hauy : Plan de la ville et château de Bude című helyszínrajza Rudolf Rabattá császári főhadbiztos tábornok hagyatéka. Bécs, Hadilevéltár (azelőtt K.u.K. Haus-, Hof- und Staatsarchiv) Hung. Fasc. 73/11. No. 25. 1687. Jänner. Ofen. (Plan de la ville Ofen. Wien, Staatsarchiv. Ungarn Fasc. 187. fol. 25.) A térképhez tartozó telekméret kimutatás: Wien, Haus-, Hof- und Staatsarchiv. Ungarn. Fasc. 427. Konv. E. Folio 129 — 130. lelt. sz. Két lap négy oldalán 388 telekméret. Fotókópiája Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztályán. Ennek alapján a 44. sz. épület (a mai 48. házszám) homlokzathossza 57 pieds (azaz láb), a 45. sz. épület (mai 50. házszám) homlokzathossza szintén 57 pieds (azaz láb) volt, ami a korában használatos, átlagos lábmérettel átszámítva 2x18,24 = 36,48 m együttes homlokzathosszat jelent. Ez a jelenlegi 37,54 m hossziiságtól 1,06 m-rel tér el. Példaképpen azonban felhozhatjuk, hogy a más lábmérettel kiszámolt homlokzathosszak sem nyújtanak pontos eredményt. Weidinger György — Horler Ferenc: A budai Vár 1687. és 1696. évi helyszínrajzai. Tanulmányok Budapest Múltjából. XI. köt. Budapest, 1956. 29 — 30. o. és az 1. sz.melléklet. Ezen az 57 pieds 18,02 m-nek van kiszámítva, ami együttvéve 36,04 m-t ad ki. Ez az eredmény 1,50 m-rel tér el a mai hosszéiságtói, vagyis még pontatlanabb. Ugyanígy nem nyújt megnyugtató eredményt a francia lábbal történő kiszámolás sem, mert ez esetben az 57 pieds 18,51 m-t eredményez, ami együttvéve 37,02 m-t jelent. Ez már csak 0,52 m-rel tér el a mai hossziiságtól, de szintén pontatlan. Vö. Lócsy Erzsébet : Középkori telek viszonyok a budai Várnegyedben. I. Budapest Régiségei. XXI. köt. Budapest, 1964. 191. o. 4. jegyz. Valamint Gzagány István 2. sz. jegyzetben i. 2. m. 66. o. 15. jegyz.-ben mondottakkal. 9 Greischer Mátyás: „Zaiger über die Vöstung und Wasser Statt. 1696." Budapest, Fővárosi Levéltár (volt I. sz. Állami Közlevéltár) Központi Tanácsháza: V., Városház utca 9 —11. sz. 10 A 38. sorszámú telek adatai a következők voltak: utcai homlokzathossza 13,4, hátulsó homlokzathossza 15, jobb oldala 16, bal oldala 16 öl, illetve láb volt a telekről kifelé nézve, „hat Zum thaill guets gemeür gwölber und Keller." A 39. sorszámú telek adatai a következők voltak: utcai homlokzathossza 9,15, hátulsó homlokzathossza 9,3, jobb oldala 16, bal oldala 16 öl, illetve láb volt a telekről kifelé nézve, „hat noch etwas von alten gemeüer." Vö. Nagy Lajos: A budai Vár topográfiája a XVII. század végén. Tanulmányok Budapest múltjából. XVIII. köt. Bp., 1971. 81-117. o. Adattár: 93. o. No. 38., No. 39. 11 Számozásuk a későbbiek során többször megváltozott. A 38. sz. ingatlan 1706-ban 38, 1771-ben 30, 1786ban 44, 1794-ben 45, 1804-ben 46, 1813-ban 46, 1844-ben 46, 1850-ben 41, 1851-ben 46/41, 1855-ben 148, 1896-ban 2254/5, 1924-ben 6685 hrsz.-ú volt. A 39. sz. ingatlan 1706-ban 39, 1771-ben 30, 1786-ban 44, 1794-ben 45, 1804-ben 46, 1823-ban 46, 1844-ben 46, 1853-ban 41-es sorszámú volt. 12 Vass Klára: Buda német utcanevei. A Vár és Újlak utcanevei. 1696 — 1872. Budapest, 1929. Pfeiffer Ferd. kiad. 102. o. No. 38. és 39. Dr. Bánrévy György és Kováts