Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Barcza Géza: A magyar műemlékvédelem fejlődése a jogszabályok tükrében 1964-1972

meghatározásra került sor. Az építési törvényben és annak végrehajtási kormányrendeletében a műemléki értékkategóriák felsorolásán túlmenően részletes fogalommeghatározás nem található. Az 1/1967. (I. 31.) ÉM számú rendelet tartalmilag határozta meg a műemléki értékkategóriák legfőbb jellemzőit, melyek alapján sor kerül az abba a körbe tartozó objektumok védetté nyilvánítására. Tehát nem azért műemlék valamely építmény, mert védetté nyilvánították, hanem azért nyilvánították védetté, mivel az a műemlékekre meghatározott ismérveknek megfelelt. Ez a szemléleti mód jobban érvényesíti a tudományosságot, és nagyobb lehetőséget ad a szubjektivitás kiküszöbölésére is. A műemlék fogalomnak a gyakorlati használatban két jelentése van. Egyrészt gyűjtőfogalomként műemléknek nevezzük a műemlékileg védett ingatlan jellegű emlékeket, másrészt a legértékesebb ingatlan emlékek szűkebb csoportjának jelölésére szolgál. A műemlékileg védett emlékek lehetnek: műemlékek, műemlék jellegű, városképi jelentőségű építmények, valamint műemléki jelentőségű területek és műemléki környezetek. A műemlékileg védett építmények értékét építészeti, történeti, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti vagy néprajzi jelentőségük adja meg. A történeti jelentőségbe beletartoznak a jelentős munkásmozgalmi emlékekkel, valamint történelmünk nagyjainak neves államférfiak, hadvezérek, írók, költők, művészek — életével kapcsolatos építmények is. A műemlékek és a műemlék jellegű építmények olyan hiteles dokumentumok, amelyek hazánk történeti múltját és adott esetben az ország gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődését bizonyítják. A kettő között azonban minőségi differencia van. Míg a műemlékek kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan emlékek, addig a műemlék jellegű építmények csupán jelentős emlékek. Ennek a különbségnek elsősorban az építmény fenntartása terén van jelentősége. Míg a műemlékek feltétlenül fenn tart an dók, addig a műemlékjellegű és a városképi jelentőségű építményeknél a gazdaságosság, illetőleg a rendezési tervekbe illeszthetőség határt szab a fenntartásnak. Ez ideig a gazdaságosság elbírálásánál az ügyben érintett szervek érdekeltségüknek és céljaiknak megfelelően többnyire eltérően és elfogultan foglaltak állást, az 1/1967. (I. 31.) ÉM számú rendelet azonban egységes szemléleti mód megteremtését teszi lehetővé.

9 A műemlék jellegű és a városképi jelentőségű építménynél ugyanis vizsgálni kell az építményen elvégzendő munkálatok várható költségeinek az építmény újraelőállítási költségeihez viszonyított arányát, továbbá a helyreállítás folytán várható műemléki értéknövekedés mértékét és ennek kultúrpolitikai jelentőségét, valamint a műemléki építmény konkrét hasznosításából származó bevételeket is. Ilyen jellegű állásfoglalásra azonban csak a műemléki hatóság képes, vagyis a jelenleg hatályos rendelkezések a gazdaságosság kérdésének elbírálását műemléki jogkörbe utalják. A műemlékileg védett építmények harmadik kategóriájába tartoznak a városképi jelentőségű építmények. Ezek olyan egyedileg védett objektumok, amelyek nem érik el a műemlékek és a műemlék jellegű építmények színvonalát, de külső megjelenésük miatt a jellegzetes városkép kialakításában lényeges szerepük van. A városképben (faluképben) betöltött egyedi szerepük indokolja védelmüket, és azt is, hogy annak terjedelme csak az építmény külsőleg látható tartozékaira korlátozódjék. A műemlékek, a műemlék jellegű és a városképi jelentőségű építmények egyedi értékükre tekintettel, míg a műemléki jelentőségű területek kollektív értékük miatt élveznek védelmet. A műemléki jelentőségű területek védettségét az indokolja, hogy ott a műemlékek, műemlék jellegű és a városképi jelentőségű építmények nagy számban, a terület jellegét meghatározóan együttesként fordulnak elő, illetőleg maga a terület vagy annak egyes összefüggő részei megőrizték a település történelmileg kialakult szerkezetét. Az ilyen területeken jelenleg védelem alatt áll a budai Várnegyed, Sopron, Eger, Esztergom, Győr, Kőszeg, Pápa, Pécs, Sárospatak, Székesfehérvár, Szombathely, Vác, Veszprém, Szentendre, Kalocsa városok, valamint Hollókő és Tihany községek meghatározott településmagja nemcsak a műemlékek, a műemlék jellegű és a városképi jelentőségű építmények élveznek védelmet, hanem a kijelölt területen belül minden olyan épület, melyeknek fenntartása vagy az értékes egyedi emlékekhez illeszkedő kialakítása szükségszerű és egységes koncepció megvalósítását igényli, továbbá a területileg körülhatárolt részen levő bármely műemléki érdeket érintő munka és tevékenység is, például új építkezésekkel kapcsolatos irányelvek előírása tekintetében. A műemlék megjelenését, hatását, zavartalan érvényesülését nemcsak az épület egyedi értékei, hanem annak építészeti és tájképi környezete is nagymértékben meghatározza, befolyásolja. Bár a műemlék jellegű és a városképi jelentőségű építményeknek is van építészeti és tájképi környezete, ilyen címen csak a ,,műemlék" minősítésű építmények környezete védhető. Az új szabályozás azonban alapvetően eltér a régitől,

10 mivel műemléki környezetté nyilvánítás nélkül is műemléki környezetnek kell tekinteni a műemlékké nyilvánított építménnyel közvetlenül szomszédos ingatlanokat, s ezeket úgy kell fenntartani, illetőleg kialakítani, hogy a műemlék hatásos megjelenését és zavartalan érvényesülését biztosítsák. Természetesen az új rendelet is lehetővé teszi a műemléki környezet határozatilag történő megállapítását. Erre akkor van szükség, amikor a műemlék hatásos érvényesüléséhez a közvetlenül szomszédos ingatlanoknál nagyobb terület védelme indokolt.