Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Szanyi József: Műemlékvédelem a budai várnegyedben

épületek szerkezeti avultsága is közbeszólhat a használhatóság kérdésébe, amikor is átépítésre szorulnak. Az új felhasználással elsősorban a belső terek formáit és szerkezeti fejlődését kifejező összefüggéseit, a történeti és esztétikai értékét kell megőrizni, hogy a térfejlődést képező kontinuitás is fennmaradjon. Nem lehet közömbös az, hogy a felhasználással megfelelő vagy kielégítő körülményt teremtsünk a benne élők számára. A fennmaradásnak is az a legbiztosabb feltétele, hogyha az objektumoknak célszerű a felhasználása. A felhasználás kérdésében tehát nem lehetünk közömbösek, mert rájöttünk, hogy minden, ami használaton kívüli, lassú pusztulásra van ítélve. Ha az évszázadok folyamán megváltozott az életformánk, akkor meg kell változni az új életigény keretét biztosító épületnek is. Hiszen egy épület adottságaival vagy kötöttségeivel senki nem kényszeríthető a régi életforma megtartására. Látható tehát, hogy az építészeti alkotások az évszázados felhasználásuk során állandó változásnak vannak kitéve. Az új felhasználásnak minden építési kor hozzátételét tiszteletben kell tartani, és ha egy védett műemléki objektumban legjobban a kormeghatározó jellegét tiszteljük, akkor az új kiegészítésnek is igényesnek és korszerűnek kell lenni, és egyben tökéletesen harmonizálni kell az eredetivel. Arra kell törekedni, hogy a régi forma és az új tartalom harmonikus összhangot képezzen. A múlt értékeit 20. kép. Országház u. 13. Gótikus keresztboltozatos tér 30. kéj). Táncsics Mihály utca 26. Középkori zsinagóga