Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Szanyi József: Műemlékvédelem a budai várnegyedben

24. kép. Buda és l'est térképe 1810-ből olyan, hogy a jelen pillanat tartalmát egyaránt, befolyásolja az átélt és feltáruló múlt. Látható, hogy a történelmi alkotások védelme céltudatos tevékenység, az előző korok értékei az idegenforgalom számára is jelentősebb vonzerőt képeznek, nemzeti vagyon és egyben kulturális kincs, amelynek az egész emberiség számára tudatformáló hatása van. Ha a múlt eredményeit a továbbhaladás, a fejlődés szempontjából tudatosan építjük be a jelenbe, akkor a korszerűnek egyben pedig emberi és művészi magatartásunknak - lényeges elemévé válik. Rövid történeti áttekintés A budai Vár viszontagságaiban gazdag történelmét tükrözi, sokszor elpusztult és megkopott, újjáépült, és ezáltal érzékelteti az időt, az évszázadokat. A budai Vár építészetét szinte Budapest építészettörténeti összefoglalásaként is tekinthetjük. A XIII. századtól korunkig minden építészeti stílus megtalálható benne. A budai Várhegyen a magyar gótika a XIII. században Európa egyik legszebb középkori városát építi fel (kb. 1241 —1541 között), és virágzott a tatárjárás után a török hódoltságig. A középkori város szépsége a városképi megjelenésében, a terek, utcák, sikátorok és épülettömbök által képzett városszerkezetben, a változatos épület kubusok ban, a vertikális és horizontális elemek harmonikusan összecsendülő egységében rejlett, Alaprajzi szerkezetében és védelmi rendszerében pedig alkalmazkodott a Várhegy terepadottságaihoz, és a várfennsík domborzata határozta meg a város kiterjedését. Ismeretes, hogy Budát az új királyi székhely védelme céljából a középkor sajátságos stratégiai elképzelése alapján alakították ki. Mint hegyi városnak megvolt tehát a kiegyenlített és elsimított része a városfunkció miatt az utak és a házak területén. Részben terepadottság, részben pedig a védelmi szempontok következtében az utcák nem voltak egyenesre építve, hanem szinte folyóként kígyóztak. Vonalvezetésük ma is a középkori eredetiséget tükrözik, lágy hajlásúak és esztétikus látványt nyújtanak, amikor minden lépés után más épület és más-más utcakép tárul fel előttünk. Míg az utcahálózat majdnem változatlan, addig a középkori térformákat már-már alig lehet megállapítani, mert a templomokkal és középületekkel az egykori telekosztásnak megfelelően körülépített főterei a hét évszázados változás során már átalakultak. A XIII. századi városépítés nagyjából azonos méretű telekosztásokkal történt. A telekosztással és az ebből származó szabályosság folytán kialakult utca- és térrendszer már a tervszerűen megépített város kezdetét jelentette. Buda alapítását az 1241 42. évi tatárjárás kezdetére tehetjük, és a középkori város virágzása az 1365 — 66-ig terjedő időszakra, Nagy Lajos (1342 1382) 4 Magyar Műemlékvédelem 49