Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Borsos Béla: A magyar műemlékvédelem hivatala és gyűjteményei az 1881. évi törvény megjelenésétől Henszlmann haláláig (1888)

kívánatosnak nem fog találtatni, ez esetben a bizottság a tervezett boltoknak kiépítését a többször említett Orbán-torony északi oldalán a patak mentében vélné eszközöltetni."

82 Szerencsére a torony gyönyörű reneszánsz épülete ma is áll, de Steindl eljárását XIX. századvég, purizmus, neogé)tika ide vagy oda — nehezen tudjuk megérteni. Már a nyolcvanas évek végén bontották le a tiszakürti - jelentékeny részében gótikus református templomot, Ebben az esetben meglepően jóindulatú és gondos laikusok értesítették a bizottságot, amelynek közbelépése - sajnos, nem csupán az idő rövidsége miatt — szomorú statiszta szerepben merült ki.

83 Jól megfigyelhető a munkakörnek a régészettől való mind élesebb elhatárolódása. 1882-ben még szakértőt küldenek ki az ásatás helyszínére és magánásatás engedélyezését nem javasolják a miniszternek.

81 1885-ben a bizottság „egyhangúlag azon nézetének adott kifejezést, hogy feladata lévén a hazai műemlékeket felkutatni és azok fenntartásáról gondoskodni" ,,a praehistorikus várak felkutatására kért 500 Ft-nyi segélynek a műemlékek dotátiójából leendő engedélyezését javaslatba nem hozhatja".

85 Érdekes Zsigmondy Gusztávnak az 1882. XII. 16-án tartott ülésben elhangzott előterjesztése. Felemlíti, hogy: „igen sok régiség - mely hazánkban került napfényre — az üzérkedők útján a külföldnek eladatik, czélszerűnek vélvén, hogy azok biztosítása végett törvény alkottassék." A határozat erre „Jóllehet az ingó régiségekről való gondoskodás szorosan véve nem tartozik a bizottság működési körébe, de másrészt az ingó régiségek megóvása czéljából szerkesztendő törvénynél különösen pénzügyi és jogi tekintetek lévén figyelembe veendők ily törvénynek megalkotása inkább a jogtudósok feladatát képezi, mindamellett is bátrak vagyunk N. Méltóságodat tiszteletteljesen megkérni, miszerint az ingó régiségek biztosítása czéljából alkotandó törvényjavaslat szerkesztését kezdeményezni s az illető minisztériumok hozzájárulásával e czélra egy bizottságot összehívni kegyeskedjék."

86 1882-ben találunk először adatot arra, hogy a bizottság erélyes hangot használ a műemlék tulajdonosának helyreállítási kötelezettsége tekintetében. „Megjegyzem egyébiránt, hogy a műemlékek fenntartásáról alkotott törvény a tulajdonos kötelezettsége tekintetében oly határozottan szól, hogy e tekintetben kérdésnek helye nem lehet." Mivel a váci püspöki uradalomról van szó, „vis major"-ként mégis kénytelenek tudomásul venni, hogy „az uradalom nem rendelkezik a teljes biztosításhoz szükséges összeggel."

87 * Érdekes, hogy a könyvtár fejlesztésére ebben az évtizedben még kevesebb gondot fordítanak mint az előzőben. Ennek oka továbbra is az, hogy a beltagoknak nem volt érdeke az erőteljes könyvtár HENSZLMANN IM HE. 21. kép. Henszlmann Imre (1813 - 1888) fejlesztés.

88 Viszont ebben az időszakban találunk rá először példát, hogy a beltagok az üléseken könyvbeszerzésekre tesznek konkrét javaslatokat. A szaporodás 1880 és 1888 között a 162. számtól a 302. számig összesen 140 tétel. A könyvtár egy tételt kb. öt kötetre véve tehát Henszlmann halálakor 1500 kötetet tehetett ki. Könyvvásárlásokra az egész évtizedben 1088 forintot és 4 krajcárt fizettek Kilián Frigyes „könyváros"nak, aki ebben az időben is a bizottság egyedüli szállítója volt.

89 Dochnal Béla könyvkötő is konkurrencia nélkül végezte a munkáját, s a kb. tízéves időszak alatt kerek 154 forintot vett fel a bizottságtól.

90 A rendszeres számvevőségi vizsgálatok a könyvtárban amely az egész időszak alatt Geduly gondos irányítása alatt állott mindig mindent rendben találtak.

91 * „Ezen időszak a bizottság egyik legszomorúbb időszakának mondható, mert mindkét tisztviselője súlyosan betegeskedett és még most sem gyógyult ki" így kezdi Henszlmann a bizottság 1888. évi működéséről szóló beszámolóját, Talán már sejtette, hogy ez lesz az utolsó jelentés, amit gondos, kerek latin-gót keverékbetűivel papírra vet. Van valami végrendeletszerű almán a pár sorban, amelyben világosan, tömören igyekszik még egyszer megfogalmazni az alapelveket, amelyek mű-