Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Jelentések - Román András: Az ICOMOS III. közgyűlése és kollokviuma

műemlékileg kevésbé fontosabbakban viszont teljesen új várost építettek, az eredetivel alig törődve. Hiába őrizték meg az utcavonalakat, a régi városból semmi nem maradt, de — a középszerű építészeti színvonal folytán - új érték sem jött létre. Beleértve az ötvenes évek eklektikáját, modern építészetről Lengyelországban csak 1960 óta beszélhetünk. Ezek jó és kevésbé sikerült példáit számos képen mutatta be az előadó. Szavait azzal zárta, hogy felhívta a figyelmet a történeti negyedek újjászületésének azon, általában másodlagosnak számító kérdéseire, amelyekre kevés figyelmet fordítunk, de éppen ezért sok mindent elronthatnak: a transzformátorállomásokra, a közvilágításra, a telefonfülkékre s legfőképpen a közlekedésre és azok kisebb-nagyobb létesítményeire. „Újat oltottunk a régibe" - ez volt az angol Philij) Powell előadásának címe. Arról a négy új 394. kéj). Szépvölgyi Zoltán, a Budapest Fővárosi Tanács VB elnöke, a kongresszus egyik fővédnöke, vacsorát ad a Citadella étteremben. Az asztalnál (balról jóimra): Szépvölgyi Zoltán, dr. Dercsényi Dezsőné, dr. Dercsény, Dezső, Skoda Lajos, Skoda Lajosné, dr. Merényi Ferenc dr. Keischl Antal (1972. június 27.) 95. kép. A citadellái vacsora résztvevőinek egy csoportja épületről beszélt, amelyeket Oxford vonzó műemléki együttesében létesítettek a közelmúltban. E példákkal bizonyította, hogy a szép, ezer korlátot jelentő műemléki és természeti környezet nem gátlólag hat az építészre, sőt ösztönzőleg. Leszűkíti viszont a döntési lehetőségeket, s a probléma az, hogyan lehet a méretekkel, a megértő képzelőerővel, a helyszín nyújtotta excentrikus lehetőségekre reagálni. „Tiszteletben kell tartani a környező épületek anyagát, méreteit és szerkezetét anélkül azonban, hogy stílusukat parodizálnánk" - hangsiilyozta. A bemutatott példák kapcsán felhívta a figyelmet, hogy történeti környezetben különösen fontos arra is gondolni, hogy a szemlélő nem állva, hanem sétálva ismerkedik a házakkal, új és új helyzetből más és más látvány tárul elébe. Statikus szemlélet nem hozhat létre jó megoldást. Dr. Merényi Ferenc építész, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatója magyarországi példákon szemléltette a modern építészet beilleszkedését a történelmi környezetbe. Méltán szólhatott arról a jó összhangról, ami a műemlékvédelmi szakemberek, az alkotó építészek és a városrendezők között az elmúlt negyedszázadban kialakult. A magyar műemlékvédelem sajátos szervezeti helyzete gyümölcsözőleg hatott a fejlődésre. „Olyan irányzat alakult ki hangsúlyozta , amely két tényező: tehát a múlt és jövő, az építészeti múlt és az építészeti keretek állandó továbbfejlődése alapvető egymásra utaltságából indul ki, és a kettőnek egészséges egyensúlyát, összhangját keresi". A felszabadulás utáni időszak elején, az újjáépítés során az elpusztult műemlékek és városképek újra felépítésének gondolata nálunk fel sem merült. Később a hagyományos szerkezetek és anyagok semleges formálásával kísérelték meg pótolni a háboríts hiányokat, ennek nyilvánvaló kudarca után végérvényesen teret nyert a modern architektúra. „Ezek az épületek többféle építészi egyéniséget és felfogást képviselnek, de abban egységesek, hogy mindegyikük a történelmi életkeretek jelentőségének mély átéléséből keletkezett, s nemcsak szerkezeti alapjaikat, hanem szellemi gyökereiket is mélyen a történelmi város talajába eresztették" — foglalta össze dr. Merényi Ferenc. A magyar építészet gazdag példatárából Buda, Sopron, Székesfehérvár és Eger új házainak bemutatása illusztrálta az előadást, amely nem szorítkozott a szigorúan vett védett együttesek körére, hanem kiterjesztette azt a történeti városok már korábban átépült, de városképileg fontos olyan körzeteire is, mint pl. a pesti Belváros. Mivel jó példákkal rendelkezünk a műemléki épületek elpusztult belsőinek modern kialakítása, a műemlékek szükségessé vált új kiegészítése terén is, nem mulasztotta el az előadó, hogy ezekről is szóljon. Geert Bekaert előadásának címe ez volt: „Napjaink egyházi közösségeinek álláspontja a műemléktemplomokkal kapcsolatban." A kétnapos kollokviumon elhangzottak közül ez a referátum bizo-