Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Jelentések - Erdélyi Zoltánné – Sisa Béla – Wirth Péter: Népi műemlékek védelme 1971-1972

gyűjtött anyag részben az OMF tervtárában és falukutatási anyagában találhaté). 1951 és 1958 közötti években a városokban és nagyobb községekben végzett műemléki és városképi vizsgálatok is foglalkoztak a népi építészeti emlékekkel, és vizsgálatuk eredményeként számos népi műemlék került a műemlékjegyzékbe. Kiemelkedik e vizsgálatok közül a Balaton melléki települések népi műemléki kutatása, amelyet az OMF megbízásából a VÁTI készített 1957-ben. Ebből az anyagból kerültek kiválasztásra és műemléki védelemre a legértékesebb építmények. A megyei műemléki topográfiák közül az 1954. évben megjelent Nógrád megyei és az 1958. évben megjelent Pest megyei kötet népi építészeti feldolgozásai szolgáltattak anyagot a népi műemlékvédelem számára. Ezek a műemléki kutatások a néprajzilag, építészetileg jelentős tájegységeken belül, szűkebb területeken folytak. Szükség volt azonban az egész ország népi építészetének részletes, minden településre kiterjedő feltérképezésére. Ezt a nagyszabású feltáró munkát készítette elő és indította meg 1958-ban az ÉM Város- és Községrendezési Főosztálya. A kutatásban a népi építészettel foglalkozó vagy azt ismerő építészek és néprajzosok vettek részt, A kutatók részére előkészítő tanfolyamot szerveztek, ahol jeles szakemberek tartottak előadást a népi építészet és a népi műemléki kutatás elvi és gyakorlati kérdéseiről. Az első évben a kutatás anyagi feltételeit a különböző tervező irodák biztosították. A munka szervezését, szakmai irányítását a Főosztály Műemléki Osztálya látta el. Az OMF a kutatás pénzügyi bonyolítását 1959ben vette át, majd 1961-től fokozatosan a munka szervezése, szakmai irányítása és a feltárt anyag műemléki értékelése is a népi csoport feladatkörébe került. A kutatómunkát, mint generáltervező a VÁTI Műemléki Osztálya bonyolította 1966-ig, majd ettől az időtől napjainkig a Néprajzi Múzeum. Á népi műemléki kutatás elvi és módszertani kérdéseit, tárgykörét a kutatás megindításakor kidolgozták, és a további vizsgálatok is ezek alapján készültek. 290. Berekböszörmény, a Széchenyi u. 29. sz. alatti épület 1972-ben került a műemlékjegyzékbe A vizsgálat kiterjedt: 1. a településszerkezet különböző formáira, pl. utcás, szeres, halmaz, kétbeltelkes település; 2. a telekelrendezésre, az épületek telken belüli elhelyezésére ; 3. a lakóépületekre; 4. a gazdasági épületekre, településen belül és a a határban levőkre; 5. a közösségi épületekre; 6. az ipari épületekre és a kisipari mesterségek műhelyeire; 7. az egyházi épületekre. A kutatás részletes szempontjait a kérdőívek tartalmazzák. Az I. sz. kérdőíven az ún. településlapon kell leírni a falu közigazgatási adatait, településszerkezetét, a védelemre javasolt építmények címét. Itt jelzi a kutató a település határában levő építészeti emlékeket: pl. tanya, présház, csárda, híd, szakrális építmény. Röviden leírja a helyi építési anyagokat és az ezekből készített épületszerkezeteket. A kérdőív kitér a település besorolására, van-e különös táji jellege, üdülő- és idegenforgalma, néprajzi jellegzetessége. A kutató a kérdőívéhez mellékeli a településszerkezet vázlatrajzát és egy jellegzetes telekelrendezési vázlatot, A II. sz. kérdőív, az ún. épületlap, az egyes építmények leírására szolgál. Itt kell leírni az építmény rendeltetését: lakóház, gazdasági épület vagy egyéb; építésének idejét, pontos címét, tulajdonosának nevét és címét; az épület szerkezetét, építőanyagát (falak, padozatok, nyílászárók, tetőszerkezet, héjazat); a homlokzatok kialakítását, pl. tornác, nyílászárók elrendezése, színezés, díszítés stb. Lényeges kérdések közé tartozik az épületek tüzelőberendezésének pontos leírása, tekintettel az átalakításokra és a korábbi állapotra is. A kérdőív kitér az épületekben található hagyományos berendezési, felszerelési tárgyak jelzésére is. Az épületről alaprajzi vázlatot, indokolt esetben részletrajzokat készít a kutató. A vizsgálati anyag fontos részei az egyes épületekről, utca- és településrészekről készített fényképfelvételek (amelyeknek felragasztására külön fényképlap készült). A falukutatás mellett minden évben sor került bizonyos számú védett épület műszaki felmérésére. A dokumentációnak tartalmaznia kell a részletes műleírást, helyszínrajzot, alaprajzot, homlokzati rajzokat, metszeteket a tüzelőberendezésen keresztül M = 1 : 50 méretarányban, részletrajzokat pl. tüzelőberendezésről, díszítőelemekről M = 1 : 10 20 méretarányban, valamint fényképfelvételeket, a felmérés manuáléját és tusrajzát. A tusrajzokat az OMF tervtárában leltározzák. A kutatásban részt vevő szakemberek összetétele 1958-tól sokat változott. Az első években nagyobb számban vettek részt benne építészek, kisebb számban néprajzosok. A hatvanas évek közepére több tapasztalt építészkutató maradt távol a falukutatástól, az újabbak egy része keve-