Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Jelentések - Sedlmayr János: Az Országos Műemléki Felügyelőség helyreállításai 1971-1972

AZ ORSZÁGOS MŰEMLÉKI FELÜGYELŐSÉG HELYREÁLLÍTÁSAI 1 97 1 - 1 972 A gyakorlati műemlékvédelemben Magyarországon az építészeti emlékek helyreállítása a legjelentősebb munkaterület. Itt érvényesül leginkább az OMF műemléki politikája, elvi álláspontja. Az építészeti emlékek helyreállítása nemcsak hitelkeretünk zömét emészti fel, hanem nagyban meghatározza a kapcsolódó szakterületek feladatát is. A régészeti feltárások legnagyobb hányadában, a falkutatások kizárólagosan, a kőés faszobrászati restaurálások pedig nagyrészt az építészeti helyreállításokhoz kapcsolódnak. Összehasonlítva a mostani két évet az előző időszakkal, megállapítható, hogy a legnagyobb helyreállítások általában már korábban elkezdődtek, az új munkák pedig részint számban, részint költségekben csökkentek. Ez az OMF tudatos célkitűzéseiből adódik, nevezetesen azért, hogy minél több emlék kerüljön átadásra, és nagyobb léptékű új munka addig ne kezdődjék, amíg a régiek szellemi, fizikai és anyagi erőinket lekötik. Az építészeti helyreállítások ütemét és kiválasztását a rendelkezésre álló hitelkeret csak részben határozza meg, legalább ilyen mértékben függ az építésvezetőségek teherbíró képességétől, még helyesebben a kellő tudással bíró szakemberek véges számától. Hiába szeretné az OME a legjelentősebb értékű emlékek helyreállítását egy időben végezni, erre reálisan mégsem gondolhat, A mostaninál több igényes, a restaurálási szakterületet még jobban lekötő munka noha ezek elméletileg szebb eredménnyel végződhetnek - programunkba csak fokozatosan iktatható be. A legkiválóbb műemlékek aránylag jó állapotuk miatt a sürgős beavatkozást szerencsére nem is igénylik. Az elmúlt két évben szervezeti vagy lényeges személyi változás nem befolyásolta műemlékhelyreállításainkat, ami egyúttal bizonyítja a magyar műemlékvédelem stabil helyzetét. Ennek és a helyes elvi alapnak tulajdonítható a helyreállítások színvonalának jé) átlaga. A helyreállítási munkák legtöbbször nem csupán ,,tiszta" restaurálások: gyakorta egyéb építészeti igényeket is szolgálnak, akár az épületek funkciójuk korszerűsítésével, akár új rendeltetésükkel. Számszerűleg ugyan a kisebb középkori templomok helyreállítása dominál, a legtöbb költséggel és több szerv áldozatkészségével mégis a várak, középületek és városi műemlékek restaurálása folyt. E munkákat a műemlékvédelmi feladatokon kívül az új felhasználással kapcsolatos egyéb hatósági és építészi megoldások is nehezítették. VÁRHELYREÁLLÍTÁSOK A várak helyreállítása szinte kizárólag az OMF hatáskörébe tartozik. A korábbi időszakokban gyakoribbak voltak a romosán álló és nagyobbára romként fenntartandó emlékek helyreállítása, mint amilyen Diósgyőr, Sümeg, Nagyvázsony, Szigliget stb. volt, vagy amilyen Füzér, Csesznek, Visegrád lehetne. Az ismertetendő időszakban az OMF elsősorban új funkcióval is kitölthető várak helyreállításán dolgozott. A romként maradó objektumok természetesen éppúgy élő műemlékek, mint az új rendeltetéssel ellátottak, a munkák jellege azonban ez utóbbiaknál sokkal összetettebb, ezért hosszadalmasabbak és költségesebbek. Több vár esetében a feladatok szinte alig különböznek a kastélyokon vagy középületeken végzendő munkáktól. A várak helyreállítására fordított nagyobb szellemi és anyagi energia az OMF operatív munkakörében teljesen indokolt, hiszen mindenekelőtt a gazdátlan vagy méltatlanul használt műemlékekre kell a legtöbb gondot fordítania. SIKLÓS Belsővár építész tervezője: Dragonits Tamás, VÁTI Várfalak és kőtár tervezője: Ferenczy Károly, OMF Kivitelezés: OMF Pécsi Építésvezetősége A vár műemléki helyreállítása és szállodává való igényes átalakítása lényegében már az elmúlt időszakokban megvalósult, üzembevétele azonban 1971. évben törtónt. Új látnivalóval gazdagodott a Belsővár: a déli szárny pincéjében megnyílt majd, sajnos, átmenetileg bezárult — az 1971. év őszére elkészült kőtár és a vártörténeti kiállítás, a vár XIII. század végéről származó feltárt torony aljában és a csatlakozó alsó helyiségekben. (A kiállítást rendezték: Eerenczy Károly, Czeglédi Ilona és a Múzeumok Kiállításrendezési Csoportja.) 19 Magyar Műemlékvédelem 289