Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Borsos Béla: A magyar műemlékvédelem hivatala és gyűjteményei az 1881. évi törvény megjelenésétől Henszlmann haláláig (1888)

5. kép. A késmárki evangélikus fatemplom a múlt s/.ázad végén sem találkozhattak a régi kassai barátnak, Henszlmann -n ak rokonszenvével. Mégsem lehetett mást tenni, mint kiküldeni a szigorú választ, amelynek a veleje az volt, hogy: ,,Tanár Úr felvételei különösen a pontos méretek figyelembe nem vétele miatt — az építészet kívánalmainak meg nem felelnek." Továbbá: „Miután a bizottságnak feladatát képezi egyrészt a műemlékek fenntartásáról gondoskodni s e czélból pontos felvételeket eszközöltetni másrészt azokat tudományos alapon megismertetni s Tanár Úrnak kérdésben levő rajzai, miként ezt a bírálat alaposan kimutatja, sem az egyik, sem a másik czélra fel nem használhatók a bizottság ezen rajzokat csakis hozzávető tájékozási anyagul vélte átvehetni s db.-ját öt, az egészet 150 ft.-ra becsülte, minek folytán van szerencsénk Tanár Urat ezennel hivatalosan felhívni, szíveskedjék az iránt nyilatkozni váljon ezen összeget hajlandó-e elfogadni? Ezúttal van szerencsénk megjegyezni, miszerint a bizottság a mondott ülésben azon határozatot is hozta, hogy jövőre ily felületesen kidolgozott rajzok vagy éppen nem, vagy legfeljebb számba sem vehető csekély összeggel fognak díj áztatni." Mondanunk sem kell, hogy Myskovszky továbbra is hú maradván passzív magatartásához, a támadás ellen nem védekezett, a szigorú feltételeket és a 150 Ft-ot is elfogadta. Sőt mintha mi sem történt volna, újabb rajzokat küldött be. Az alacsonyabb bérezés ellen nem tiltakozott, és igyekezvén mérnöki szempontból precízebben dolgozni, többé-kevésbé visszakerült előbbi pozíciójába. Nem búcsúzhatunk még el a „Myskovszkyügy "-tői, míg Schulekék kritikájának egy érdekes részletére ki nem térünk. Ez a késmárki evangélikus fatemplom ügye, amelyen keresztül éles és — valljuk be - megdöbbentő bepillantást nyerhetünk a kor műemléki értékeléseire. A kritikusok itt is alaposan megbírálják Myskovszky munkájának műszaki részét, amely mint mondják: „a törzsív hátulsó lapján olvasható jegyzete által is provocálja a vizsgáló figyelmét." Myskovszky e jegyzetében a következőket írja: „Ezen templom szomszédságában épül jelenleg az új evangélikus templom éspedig szilárd kőanyagból." „Az új templom felépítése után a régi fatemplom le fog bontatni, hogy tehát ezen szerkezeti tekintetben érdekes fatemplom legalább rajzban maradjon fenn az utókor számára, azért ezen faemléket pontosan felmérve minden részeiben lerajzoltam." A bírálat ezután könnyűszerrel kimutatja Mys-