Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Détshy Mihály: A sárospataki vár helyreállítási munkái 1963-1972-ben

szintjét a teljes szobaszélességben négy tölgyfapallóval borított lépcsőfok köti össze. A magasabb szinten a pénztárat és árusítóhelyet, az alacsonvabb részen pihenő-várakozóhelvet rendeztek be (268. kép). Az északról szomszédos, egykori porkoláb-szoba a múzeum adminisztrációs irodája lett, hogy mind a jegypénztárhoz, mind az irodák előteréhez kapcsolódjék. Itt a szükséges javításokon kívül csak az egykori W. C. ajtaját falazták be, és annak fülkéjét a folyosótraktusból nyíló központi villanymérő- és kapcsolószekrénnyé alakították át. Az irodacsoport bejárata a folyosótraktus kerek sarokszakaszából nyíló kőkeretes ajtó lett. A nagy saroktermet a hevederívek alá beépített válaszfalakkal négy helyiségre osztották. A középső helyiségrész bejárati előterének leválasztott hátsó része kéziraktár. Az előtértől jobbra a leválasztott egyablakos helyiségrész a muzeokógusok dolgozószobája, az ebből nyílé) dongaboltozatos szoba pedig tudományos kézikönyvtár. Az előtértől balra a közel háromszög alaprajzú, ablaktalan saroktér várakozó-tárgyaló helyiség, ahonnan az adminisztrációs iroda, a kéziraktár és a sarokbástya ötszögű szobájában berendezett igazgatói iroda közelíthető meg. A bástyaszoba eredeti jellegének érzékeltetésére a feltárt lőréseket megnyitották, üveglapot helyezve belső torkolatukba. Belső fülkéjüket és a belső falsíkokra kiforduló 270. kép. Sárospatak, várkastély. Az északi szárny földszinti árkádos folyosója köveiket a régi vakolatmaradványokkal vakolatlanul hagyták, hogy ezzel elváljanak a XVIII XIX. sz.-i kialakítású helviség vakolt-meszeit felületeitől (269. kép). Valamennyi helyiséget újravakolták, és fehérre meszelték, továbbá bitumenbe rakott s véd padló val burkolták, vagy a meglevő parkettát javították ki. Az új ajtók sötétre pácolt tölgyfából, modern vonalú táblázatos kivitelben, világos kőris keretezésekkel készültek. A helyreállítást H. Vladár Agnes és Détshv Mihály tervezte és művezette 1967 68-ban. A helyiségcsoporttal egyidejűleg a bejárati kapualjat is tatarozták, és járóburkolatát a szegélyező kőlapsorok között fakockákkal újították meg. A bejárati szakasz két oldalán a beugró pillérek előtt nyers téglatalapzaton állították fel a két XIX. sz.-i oroszlánszobrot, amelyek korábbi helyükön, a nyugati folyosószakaszban a feltárt régi kapuív megtekintését akadályozták. Helyreállították a nyugati és északi udvari árkádos folyosótraktusokat is. Az északi folyosó belső oldalán az ismételt átalakításokból származó, legkülönfélébb ajtó- és ablaknyílásokat elfalazták, és csak a folyosó közepénél nyíló két kőkeretes, XIX. sz.-i bejáratot hagyták meg. Újravakolás és meszelés után a régi kőlapburkolatot is kijavították. A folyosó falán, részben acélkonzolokon, részben téglatalapzatokon a múzeum kőtárának néhány szebb darabját állították ki (270. kép). Az északi szárny dongaboltozatos szobasorában a meghagyott két bejáraton át megközelíthetően a múzeum raktárait és műhelyét rendezték be. A folyosó keleti végén nyíló lépcsőházi előtérben a bejárattal szemben a XIX. sz.-ban másodlagosan beépített és hiányosan összeállított, félköroromzatos reneszánsz ajtókeret hiányzó szemöldökpárkányát egyik hasonló keretezés párkányprofilja alapján műkőből pótolták. Az oromzat fölött nyíló W. C.-ablakot egyidejűleg befalazták, és a faragvány érvényesülését kevésbé zavaré), magasabban elhelyezett szellőzőráccsal pótolták (27l/a b kép). Az ajtó mögötti régi mosdóhelyiséget a szomszédos előadóterem látogatói számára korszerű, kétfülkés W. C.-csoporttá alakították át. A lépcsőházi előtérből balra nyíló nagyobb, ún. Natália-termet a múzeumi iroda átköltöztetése után XIX. sz.-i alakjában helyreállították, és előadóteremnek rendezték be. Az északi szobasor innen nyíló, utolsó, két ablakos termét, a korábbi vendégszobát pedig a sátoraljaújhelyi piaristák és a boldogkőváraljai Péchy- Zichy-kastély restaurált könyvtárszekrényeivel könyvraktárrá alakították. Az előadóterem északi végén nyílik bejárat az ÉK-i sarokbástya kis (5,40, ill. 5,60 m hosszú, 3,45, ill. 4,80 m széles) trapéz alaprajzú szobájába. Ezt a XIX. sz. 30-as éveiben négy lépcsőkar beépítésével különböző padlószintű részekre da-