Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Schőnerné Puszati Ilona: A mecseknádasdi Szent István-templom helyreállítása

199. kép. A templomszentély helyreállítás után 200. kép. A templomhajó helyreállítás után kai hármonikusabhan illeszkedik a D-i homlokzathoz, mint a jellegtelen nagy barokk ablak, hiszen a homlokzat többi nyílásában mindenütt találunk eredeti ,,in situ" középkori részletet. így a hajó két szélső ablakának és a K-i szentélyablaknak faragott kő nyíláskeretét rekonstruálni tudtuk a megtalált maradványok alapján. Természetesen a kiegészítést jól megkülönböztetően műkőből készítettük. A D-i szentélyfal kutatásakor megtaláltuk az átalakított kora barokk ablak kosáríves káváját. Ma már, sajnos, nem tisztázható, volt-e e helyen korábbi, középkori ablak, a szentélv jó megvilágítására azonban feltétlenül szükség van. így tehát egyértelműnek látszott, hogy ezt az ablakot a megtalált formában meg kell tartani, természetesen új nyílászáró szerkezet betervezésével (197. kép). Ugyancsak új kétszárnyú tölgyfa ajtót készítettünk a csúcsíves D-i bejáratba is, ahol a kőkeret elrontott XVIII. századi alakját megtartottuk, a profil hiányzó részeit stukkóval kiegészítettük. A templom belsejében a toronyaljból és a D-i bejárattól három lépcsőfokon át jutunk a visszaállított XIV. századi padlószintre (198. kép). A szentélyben a D-i ablak kivételével a középkori állapot visszaállítására törekedtünk. Kibontottuk és stukkókkal kiegészítettük a gótikus sekrestyeajtót. Letisztítottuk és romos állapotában bemutattuk a pasztofórium maradványait, vasalt műkővel kiegészítettük, és eredeti helyén szögvas keretre fektetve elhelyeztük a darabokra tört középkori sírkövet. Az ülőfülkéből kibontottuk a beépített szekrényt, és eredeti funkcióját visszaállítottuk. A középkori szentély közepén feltárt XIV. századi oltármaradványra új oltárlapot készítettünk sötétre pácolt, egymás mellé fektetett tölgyfagerendákból. Az oltár fölé nagyméretű tölgyfafeszületet függesztettünk, az oltárra új esztergályozott gyertyatartókat helyeztünk (199. kép). A sima, fehérre meszelt fafödémes hajótól jól elválik a középkori vakolatok gondos megtartásával készített szentély vakolat. A templomhajó berendezésénél törekedtünk a szerény falusi kistemplom hangulatának teljes megtartására. A kevés számú új, támla nélküli pad sima vonalával harmonikusan illeszkedik a középkori részekhez. A templom világítására a D-i hajófalra szerelt, gerendából kialakított gyertyatartóra erősítve fehér faggyúgyertyákat alkalmaztunk. A hajóban helyeztük el a kevés számú faragott kő töredéket, amely az ásatás során került elő. A csonka keresztelőkút-tálat műkővel kiegészítettük, és laposvasból hajlított szalagra állítva a XIII. századi templomfal megemelt alapozására állítottuk (200. kép). A többi faragott kő töredéket ugyancsak a téglával kifalazott első periódusú templom falán helyeztük el, az első, elfalazott sekrestyeajtó előtt.