Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - H. Vladár Ágnes: A zalaszentmihályfai r.k. templom helyreállítása

román kori tér hangulatába illeszkedően. A bárdolt felületű fehér mészkő alaptömbre ugyancsak bárdolt szélű matt-csiszolt oltárlapot helyeztünk, az alaptömbhöz képest visszaugratott fekete kő nyaktag közvetítésével. Az új liturgiának megfelelően a hivőkkel ma szembefordított oltár arra a helyre került a burkolatban jelölt román kori szentély alaprajzán belül, ahol annak idején a XIII. században állhatott. A berendezés másik két eleme, a papi szék és az olvasóállvány, a középkori és a barokk szentély ívkülönbözetéből adódó cikkelyben, egy lépcsőfokkal magasabban van (171. kép). A templomban levő, XIX. század elején készült festett fa Szent Mihály-szobrot a diadalív bal oldalán — észak felől — konzolos talapzatra állítva helyeztük el. Magasságát úgy választottuk meg, hogy a homlokfalon feltárt és restaurált,

12 a templom titulusát közlő felirat-töredékkel egy motívumot képezve keretezze a diadalívet, Egyszerű kialakítású, a többi berendezéssel összhangban levő tölgyfa padokat terveztünk a templomhajóba. Megemlítjük, hogy a templomnak sajnos, villanyvilágítása nincs, viszont a nagyfeszültségű vezeték a templom alacsony dombjától mintegy 50 m-re levő országúton halad. A villany esetleges 170. kép. Az új bejárati kapu részlete 12 Magyar Műemlékvédelem 171. kép. A szentély berendezése későbbi zavartalan bevezetésének biztosítására az épület Bergmann-csövezése megtörtént, elektromos terv alapján.

13 A környezet rendezése a műemlék helyreállításának, további állagvédelmének szerves része volt. A templom északi falától tovább emelkedő terep szükséges mértékű visszavágásával, dréncső fektetésével megoldódott a vízelvezetés problémája. 172. kép. A templom belső képe a szentéllyel 177