Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - H. Vladár Ágnes: A zalaszentmihályfai r.k. templom helyreállítása

fokkal magasabbra emeltük — ezzel jelezve a középkortól való elválását —, és piros színű mezőtúri téglával burkoltuk. Ilyen burkolat került a XIX. században épült sekrestyére is, melynek padlója a hajé) középkori nívójánál 85 cm-rel magasabban van. A belső, eredeti középkori térarány helyreállításával újra méltóképpen érvényesül a torony és hajó sajátos tömegkapcsolatából adódó karzatarchitektúra. Ez egyben a templombelső legjellemzőbb, legszebb nézete (160. kép). Egykori helyére, a déli oldalra került az új karzatlépcső. Szerkezetének megválasztásánál a jó áttekinthetőség biztosítása volt a cél. Egy — a torony pillérének támasztott gerendán átfűzött függőleges négyzetvas tarté)elemekre és falba erősített szögacél támaszokra erősített fafellépőkkel készült. A karzatlépcső alatt, a templomhajó déli falán helyeztük el a barokk szentélylépcsőként beépített három középkori követ, melyek a templom tartozékai voltak. Újra-beépítésük kérdése fel sem merült, mivel vagy eredeti helyük nincs már meg (a külső párkány és a gé/tikus szentély vállkövénél), vagy a kő töredékessége és a még hiányzó elemek miatt ez nem lehetséges (az íves ablak-szemöldökkő esetében) (162. kép). 162. kép. A karzatra vezető lépcső, alatta a templom déli falán bemutatott középkori kövek 163. kép. A templom nyugatról, helyreállítás közben A templom külsejének, a hajó és a szentély arányainak helyreállítását a hajófal felmagasítása, az oromfal és a tetőidomok révén oldottuk meg. A szentély támpilléres, 1755 előtt épült részét höbörcsös ,,barokk" vakolattal különböztettük meg a II. építési periódus szentélyéből megmaradt egyenes falszakaszoktól, valamint a templom többi falfelületétől. A magasan levő - ma már a barokk szentélyboltozat válla fölé eső — egykori nyújtott szentélyhez tartozó középkori résablakot vakablakként mutathattuk csak be a déli homlokzaton (161. kép). A torony elpusztult emeletének visszaépítésére természetesen nem gondolhattunk, bármennyire is hiányzik az épület arányos összképének teljességéhez. Ami a belső térben az adottságok révén sikerült, a külsőben nem valósulhatott meg. A torony falkoronájára helyezett, attól kissé beljebb ugratott bazaltzúzalékos, kefélt felületű magasított koszorú jelzi a torony ,,befejezetlenségét" (163. kép). A tetősíkok, valamint a különböző hajlású négy- és nyolcoldalú gúla egymásbametsződéséből alakított toronysisak zsindelyfedésű. Az állatfejes vállköveket a nyugati hármasablakban helyeztük el, az északi oszlop szétfagyott lábazata helyett másolatot készítettünk a mellette