Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Kissné Nagypál Judit: Karcsa román kori templomának helyreállításáról

elképzelésünk szerint egy fő- és két mellékhajóra osztják a teret. A belső tér tervezett lefedésének módja ismeretlen. Korábbi feljegyzések váltakozva hol a fedetlen romos falkoronák pusztulására utalnak, hol az elkészült új tetőzetről írnak, mely nyitott, később már padlásoltatott, zsindellyel fedett. A 9,40 m belső fesztávú, három részre osztott tér lehetett a megemelt középső főhajóban vízszintesen, kétoldalt tetőt követő ferde hajlásban lezárva, s lehetett boltozott is. Utóbbira utalnak a karzatpillér hajó felőli oldalán is végigfutó oszlopok, melyek párjai a kórusaljban a fejezetek után már boltozati bordákban folytatódnak. Azáltal, hogy a karzatpillérek fejezeteinek teteje eléri a déli falkorona magasságát — sőt az északin túl is nőnek, valamilyen (akár párkányfelgazdagítással növelt) homlokzati magasítás nélkül a hajó nem fedhető. A nyugati homlokzat a magasításon kívül a kapuépítmény két oldalához csatlakozó falsíkoknál a tető hajlásszögét követő ferde síkú befejezést igényel. Felmerül a homlokzati pillérek és sarokpillérek, az emeleti résablakokból következően egy tervezett kéttornyos homlokzat kialakítása. Ez azonban igen sovány toronytesteket adott volna. S ami a lényeg: a hajóba eső negyedik alátámasztás hiányzik ! A karzatpillérek elhelyezése ugyanis nincs figyelemmel a külső falpillérekre. A kapuépítmény folytatásaként esetleg középtornyot sugall a két súlyos keresztmetszetű karzatpillér. Ebben az esetben elképzelhető, hogy az északi karzatbejárón át, a résablakokkal világított oldalsó zárt karzattérből lépcsőfeljáró vezetne a középső, nyitott karzattér feletti toronyba. A tervek (93. rajzok a—g-ig) 1966-ban készültek. Arra törekedtem, hogy a két fő periódus a téglafalú körtemplom (jelenlegi szentély) és a kváderköves hajó különböző párkány- és tetőmagassággal, belső burkolattal stb. hangsúlyozottabban érvényesüljön, ugyanakkor a nyaktag összekötéssel egységes építészeti tömeget alkosson. A tervezett magasan megemelt tetőnél (94. és 95. kép) már eleve számoltunk azzal az optikai torzulással, ami a „közelnézésből" adódik. Nincs nagy rálátási lehetőség — a templom beépített környezetben, alig emelkedő területen és szűk telek közepén áll. Korábbi 35°-os tetőhajlásá

val legtöbb nézetből szinte már lapostetősnek hatott, ami a tájtól is idegen. A templom műemléki értékét megóvó restauráláson kívül, még az egyértelműen kiegészíthető részek közül is csak azt és olyan mértékben pótoltuk, ahogy ezt szerkezeti, értelmező vagy funkcionális szerepe elkerülhetetlenné tette (kórusboltozat, párkányok, diadalívet alátámasztó oszlopok), s éppen a hitelesség, az idő érzékeltetésére a hiányzó díszítőelemek, sérült lábazatok, elvésések pótlását kerültem. Miután a karcsai templomnál az összes műemléki és történeti érték párkánymagasságig őrződött 93/f Déli homlokzat. (Helyreállítási terv)