Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Kissné Nagypál Judit: Karcsa román kori templomának helyreállításáról

90. kép. A hajó keleti zárfala a diadalívvel, feltárás közben 91. kép. A román kori faragványokból összeállított barokk szószók marad közte „falhús". Talán ez indokolta? Vagy hogy ne szűküljön az oldalhajó, s egy lépcső elég legyen a belső szint eléréséhez % A homlokzati bejárattól kelet felé eső két ablak közötti támpillér számomra csak akkor válna némiképpen értelmessé, ha utólagosnak feltételezhető. A hajó a negyedik oldalról nyitott, nincs összefogva. A hajó északi hosszfalát a keleti végén kiforduló falcsonk bizonyos fokig támpillérhez hasonlóan támasztotta. Ez pedig esetleg a déli fal merevítésére szolgált. A déli homlokzat azonos jellegű három ablakát eltérő módon építik. A nyugat felé esőnek könyöklőköve s a kelet felőlinek íves szemöldökköve egy-egy darabból faragott. A másik két ablaknál a könyöklőt a homlokzatburkoló kváderek rézsűs visszafaragásával alakítják ki. A nyugati homlokzat falpillérek közé foglalt két oldalmezőjében, csakúgy, mint a déli homlokzat nyugat felé eső s a falpillérekkel szinte leválasztott szakaszán egy-egy toronyablak jellegű keskeny résablak látható: horony nélkül, tehát nem zárhatóan. Az ablakok nem alkalmazkodnak a kórusboltozat feletti szinthez. Könyöklőjük alig magasabb a karzat járószintjénél. A templomhajó 9,40 m széles és 11 m hosszú. A kváderfalazatok oldalsíkjai a belsőkben lábazat és párkány iiélküli sima felületek. A templombelső egyetlen dísze az igen szépen megoldott nyugati 92. kép. A XVIII. sz.-i diadalív elbontásakor in situ feltárt talplemez- és oszloplábazat-töredék