Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Kissné Nagypál Judit: Karcsa román kori templomának helyreállításáról

84. kép. Az északnyugati bejárat az átalakítás nyomaival 85. kép. Az északi hajófal és a rotunda kapcsolata feltárás közben Minden feltárás nélkül is látható volt az egyik oldalán visszavésett északnyugati karéjban egy ajtónyílás kelet felé eső kávája és ívindítása. A káva falazatában gerendaretesz-persely, benne elszenesedett gerendacsonk volt. A vakolatleverés és az eléfalazások bontása után az említett káva hátsó síkjához alkalmazkodó nyíláskiegészítést találtunk egyenes záródással, elszenesedett fagerenda áthidalással. Az így kiegészített északi bejárat igen primitív munka. Durván, szabálytalanul visszafalazott falsíkkal „esetlegesen" csatlakozik a karéj ívéhez. Befalazása múlt századi (84. kép). A nyílás eredeti formájában igen korainak látszik. Egyidősnek vélem a hajó keleti — lábazatos — téglalezárásával. Átalakított formájában a XVIII. század végén történt renováláshoz kapcsolható. Feltételezem, hogy a paróehia és a templom közötti út rövidítésére szolgált. A karosai rotunda alaprajzi és architektonikus mozgalmassága nem közömbös a templom keletkezése szempontjából. A bonyolult szerkesztések alapján kitűzhető alaprajz, a karéjoknak félköríves fülkékkel és oszlopokkal tagolt díszítése fejlett műhelyről (vagy építtetőről?) tanúskodik. Mestereinek szaktudása túlnő az egyszerű korai falusi templomok építőinek gyakorlatán. Molnár Vera levéltári kutatása során a karosai templom első okleveles említését 1186-ból datálta. Ebben III. Orbán pápa mint a Johann ita-rend házainak egyikét helyezi közvetlen fennhatósága 86. kép. A hajó kelet felé tervezett bővületének (oldalkápolnák, álkeresztház ?) jelölése a feltárt eredmények alapján