Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Kissné Nagypál Judit: Karcsa román kori templomának helyreállításáról

ban egymásnak támasztott téglákból fogazat koronáz. Alul az oszlopok belevesznek a vízszintesen körbefutó hengertagba, mely a 45°-ban lesarkított, enyhén kiugró lábazat indítása. Az egykor önálló körtemplom vizsgálataink idején már többszörös alakítás-bontás nyomait mutatta (82. kép). Teljesen elbontott nyugati fülkéjének még az alapozását is megsemmisítették a templombővítés utáni temetkezések, a XVIII. századi sírbolygatások. Az elpusztult fülkével határos két karéjt levesessel szinte „kiegyenesítik" nyugat felé. A megmaradt három fülke is csak kb. az ablakok könyöklőmagasságáig ép többékevésbé. A középkori járószinthez mért kb. 3 méteres magasságtól kezdődően a padlóvonal irányába a sarkok ívesen visszavésettek. Ezek a térnyerést szolgáló visszabontások fokozatosak. Első lépésként valószínűleg csak a karéjok sarkait és féloszlopait vésik vissza, a keleti fülkénél máig is látható módon. A korábbi formára és szerkezetre való tekintet nélküli állapot már az 1780-as években készült nagyobb mértékű renoválással függhet össze. Későbbi időre datálható a keleti fülke tengelyében kiszélesített szegmens ívű ablak. Nyitott kérdés volt: a rotunda eredeti bejáratának meghatározása. A bejárat helyét nyilvánvalóan az elpusztult nyugati vagy az elvésett és részben elbontott délnyugati karéjban kellett keresnünk (83. kép). A falkutatás során a délnyugati karéj csonkban bejárati nyílás maradványai kerültek elő. Téglából falazott kelet felé eső oldala és áthidaló téglaívének több mint egyharmada bár erősen viszszavésett felülettel a templombelsőben tisztán követhető volt. Belső kávája — nyilván a leveseskor elpusztult. Függőleges elválás a homlokzaton is mutatkozott, de a felületet a déli nyaktag elé falazás nagyrészt takarta. Külsőben és belsőben egyaránt az áthidalás körül bontás-alakítás nyomai láthatók. Úgy vélem, a nyílás feltárt állapotában másodlagos. Szélességével nem alkalmazkodott a féloszlopocskákkal tagolt homlokzati architektúrához. A déli nyaktag elbontásakor a rotunda szabaddá vált homlokzatszakaszán a bejárati nyílásba eső féloszlopocskát visszabontottál! találtuk. A rotunda eredeti bejárata a jelenleginél keskenyebb lehetett. A feltárt nyílás befalazása egyidős (XVIII. sz.-i) a rátakaró nyaktagnak és a hajó diadalívének falazatával. Ezek bontásakor számos falazóan y ágként másodlagosan felhasznált — faragott kő (oszlopdob és lábazattöredékek, falpillér fejezete stb.) került elő. 79. kép. Schulek Frigyes helyreállítási terve. Déli homlokzat