Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Borsos László: A nagytétényi kastélymúzeum

119. kóp. Keleti homlokzat tanulmányi gyűjteménye került. Salaktárolót a tárt udvar alatt építettek. A talajvíz ellen cementszigetelés, a nedvesség ellen lemezszigetelés, az alá nem pincézett szárnyakon elektro-ozmotikus szigetelés készül. Az új pincékben bemutatták az ókori és középkori alapfalakat. Az alápincózés során megállapították, hogy a kocsibehajtóban mindhárom főfal sávalapja megszakadt, mivel eredetileg is nyílások voltak felettük. A korábban feltételezett sala terrena tehát sohasem létezett. A födémcserék során a Faipari Kutató Intézet szakvéleménye alapján a fedélszékek legnagyobb részét is ki kellett cserélni. Az új tetőszerkezetek kötőgerenda nélkül készültek. A keleti szárny bütüjénél felhasznált várfal és a barokk előfalazás elvált egymástól, ezért nyírásra és húzásra vasalt, kettős csonkakúp alakú vasbeton piskótákkal varrták össze. A főrizalit erkélyének széttöredezett lemezét vasúti sín és konzolosan befalazott acélrúd támasztotta alá. F csúnya szerkezet megszüntetésére és az erkélylemez hordására vasbetonlemez készült, mely tapadással és a kőbe vésett fészkekbe helyezett tüskékkel vette volna fel a lemez súlyát. Később óvatosságból áttolóval ellátott függesztővasakat is terveztek be. Az épület célja lehetővé tette az alaprajzi beosztás, a belső terek, a falfestések jelentékeny részének megtartását, bár a szolgálati lakások, személyzeti és laboratóriumi helyiségek miatt egyes szobákat fel kellett osztani. A főbejárati keskeny áthajtót is mely a múzeumi előcsarnok funkcióit lebonyolítani nem tudta a szomszédos két helyiséggel bővíteni kellett. Az emelet két részének teljes pusztulása azok műemléki jellegét teljesen megszüntette. A díszterem 1904-ben kiégett, a déli szárny déli fala a katonák szakszerűtlen átalakításai nyomán összeomlott és födéméi leszakadtak. így lehetővé vált két értékes korabarokk berendezés beépítése, amelyek még az első világháború előtt kerültek az Iparművészeti Múzeum raktáraiba, és helyszűke miatt bemutatásuk addig lehetetlen volt. A díszteremben egy XVII. sz.-i francia szalon mennyezetét és kandallóját állították ki, a hátsó szárnyban pedig a trencséni jezsuiták refektóriumának terét építették fel cementrabicból, hogy az intarziákkal, faragványokkal és festményekkel ékes berendezését élménykeltően lehessen bemutatni. Nagyobb vitát váltott ki az istállóhoz csatlakozó déli szárny újjáépítése. A vályogból falazott épület majdnem teljesen rombadőlt, csupán két kőkeretes kosáríves nyílása s egy harmadiknak a kávája maradt állva. Ennek ellenére is javasoltuk az újjá-