Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Barcza Géza: A magyar műemlékvédelem fejlődése a jogszabályok tükrében 1950-1963

sérelmet szenved, mivel köteles lehetővé tenni a műemlék megtekintését. A tulajdonjog korlátozásának túlzásba vitelét a jogszabályok gátolják, előírják, hogy az ingatlan fölött rendelkezésre jogosult személyt a rendeltetésszerű használatban, illetve a méltánylást érdemlő életviszonyaiban nem lehet zavarni és számbavehető károsodást, illetve költséget számára nem lehet okozni. A műemléki védettség a tulajdonos számára tartalmilag elsősorban az ép és változatlan állapotban való fenntartás, a műemléki hatóság által elrendelt munkák teljesítésének és az engedélyezett helyreállítási mód betartásának kötelezettségét jelenti. Az OÉSZ műemlékvédelmi előírásai az állami tulajdonban levő ingatlanok esetében ezeket a kötelezettségeket az ingatlan kezelőjére, illetve használójára hárítják. Olyan esetekben, amikor a védett ingatlannak intézkedésre kötelezhető tulajdonosa, kezelője vagy használója nincs, a védelemről a területileg illetékes tanács végrehajtó bizottsága köteles gondoskodni. A műemléki védettség magában foglalja még a műemléki hatóságnak a műemlék megtekintésére, megvizsgálására és publikálására való jogosultságát is. Az OÉSZ műemlékvédelmi előírásai alapján a műemlékeket feliratos táblákkal kell megjelölni. Az építésügyi hatóságok erre vonatkozó intézkedését a tábla helyének kiválasztását, elhelyezését — az épület tulajdonosa (kezelője, használója) tűrni tartozik, s az elhelyezett táblát gondozni és fenntartani köteles. Nagy jelentőséget tulajdonít a jogszabály a védett építmények megfelelő hasznosításának. Alapvető elvként szögezi le, hogy a műemlékeket és a műemlék jellegű épületeket az építmény történeti vagy művészi értékével és jellegével ellenkező vagy ahhoz méltatlan célra, rendeltetésével bántóan ellentétes módon használni nem szabad, s az ilyen jellegű használatot az építésügyi hatóság köteles megtiltani. Az engedélyezés jogát a jogszabályok a műemléki hatóságra ruházzák. A gyakorlatban nagy nehézségek árán érvényesíthető eiőírása volt az OÉSZ műemlékvédelmi fejezetének az a rendelkezés, mely szerint ,,ha a rendezési terv a területre eső műemlékek méltó és alkalmas felhasználására külön javaslatot tartalmaz, hasonló jellegű beruházásokat csak ezeknek figyelembevétele után szabad engedélyezni . . .", illetve ,, . . . a beruházást elsősorban a meglevő műemléki épület felhasználásával kell megvalósítani". Az Országos Építésügyi Szabályzat műemlékvédelmi előírásai meghatározzák a védett építményeken végezhető munkák engedélyezési rendszerét. Alapelvként szögezi le, hogy műemlékekre, műemlék jellegű és városképi jelentőségű épületekre építési vagy bármely más hatósági engedélyt csak a műemléki hatóság előzetes hozzájárulásával szabad kiadni. Az építési hatóságoknak a műemléki hatóság állásfoglalásához való kötöttsége, vagyis az, hogy a kiadott építési engedélybe kötelesek belefoglalni a műemléki hatóság előírásait, s a műemléki hatóság elutasító állásfoglalása esetén a védett épületen tervezett munkákra építési engedélyt nem adhatnak ki, döntő jelentőségű rendelkezésnek bizonyult. A jogszabály úgy rendelkezett, hogy a műemléki hatóság állásfoglalását az elbírálásra alkalmas kérelem beérkezésétől számított 15 napon belül köteles megadni. Az építési engedélyezési jogszabályok két kategóriát ismertek: az engedélyhez kötött építési munkákat és a bejelentés alá eső építési munkákat. A védett építmények vonatkozásában e megkülönböztetésnek azonban nem volt jelentősége, mivel az OÉSZ előírta, hogy a műemlékeken, a műemlék jallegű és a városképi jelentőségű épületeken végzendő mindennemű munka építési engedélyezés alá esik. Az építésügyi hatóságok — a rendelkezésükre bocsátott hivatalos műemlékjegyzék alapján — kötelesek voltak ellenőrizni a beérkezett kérelmeket, s a védett építményekre vonatkozókat a műemléki hatósághoz elbírálásra fel kellett terjeszteniük. Az OÉSZ műemlékvédelmi előírásai szerint építési engedélyt kell kérni a védett építmények környezetében, illetve a védett épületek távlati képét érintő területen a köztárgyak elhelyezésére is. A műemlékvédelmi előírások szerint a védett építményeken feliratokat csak a műemléki hatóság által engedélyezett módon szabad elhelyezni, a homlokzat egységét meg nem bontó, az utcaképet nem zavaró alakban és színekben. A műemlékek védelmének egyik központi kérdése azok fenntartása. Az ( )ÉSZ általános előírásai szerint az épületek tulajdonosai, kezelői, használói kötelesek épületeiket jókarban tartani, s ha ezt elmulasztják, az építésügyi hatcsagezek teljesítését hatósági úton is jogosult kikényszeríteni. Az általános szabályokon túlmenően a műemléki épületek fenntartására külön előírásokat határoztak meg. A védett építményeket azok tulajdonosai, kezelői, használói ép és változatlan állapotban kötelesek fenntartani, ami kiterjed az építmény teljes építészeti állagára és alkatára, homlokzatára, eredeti alaprajzára, valamint az építmény művészeti megjelenésének minden tényezőjére. Az OÉSZ műemlékvédelmi előírásai azokban az esetekben, amikor a védett emlék eredeti jellegének kifejezésére vagy hatásosabb érvényesülésére irányuló munkálatokat rendeltek el, nem kívánták a tulajdonosokat terhelni a helyreállítás teljes költségével, hanem a beállott értékemelkedésen túlmenő összegnek az állami költségvetés terhére történő átvállalását tették lehetővé. Az engedély nélkül, illetve az engedélyezett módtól eltérően végzett, az épület eredeti műemléki állapotát károsító munkálatok esetében a fenntartásra kötelezett költségére visszaállításnak is helye volt. A jogszabály feljogosította az építésügyi hatóságot az engedély nélkül, illetve az engedélyben meghatározottól eltérően végzett munkálatok felfüggesztésére is.