Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Szakál Ernő: A visegrádi királyi palota Anjou-kori falikútjának rekonstrukciója

437/a, b. kép. A szabadon álló sarokoszlopok egyik sárkányfejes fiókoszlop-konzolja kép) jelű rétege. Anyaga: andezitbreccsa. Magassága: 42 cm. Lelőhelye: az aránylag nagyméretű vakmérműves 53., 57., 58. és a függő konzolokhoz tartozó áttört kőrács 62., 65. töredéke Schulek-i feltárásból, az 55., 61., 64. az oroszlános kút hátfalából. Az 57., 58. felső síkján összekötő kapocs bevésett helye. Az 53. és 58. között eredeti betétdarab volt azonosítható (442., 443. kép). 438. kép. Az oszlopfők és a függőkonzolok ,,J" jelű rétege A címeres mennyezetlap ,,L" jelű (444., 445. kép) rétege az ehhez illeszkedő függő konzol faragványok felső, a függesztést szolgáló részeivel. Anyaga: a függő konzolrészek andezitbreccsából, a mennyezetlap középkemény fehérmészkőből készült. Magassága: 19,5 cm. Lelőhelye: az azonosítás legfontosabb töredékei, a struccfej és a csatlakozó architektonikus részek, valamint a sarokdarabok részben leomlottan, az oroszlános kút hátfalából. Strucctoll faragványok, koronatöredék és kisebb profilos töredékek a Schulek-i feltárásból. A menynyezetlap, mely eredetileg is két darabból készült, szerkezeti szempontból a falikút legbonyolultabb faragványa. Míg a fal melletti részen a vakmérművek felett a ráhelyezés egyértelműen adott volt, a sarokoszlopoknál a külső felületekig, középütt részben a kőrács közepéig, részben az alapsíkig kinyiíló fülek biztosították a felfekvést. Mivel a sarkokon kinyúló füleken megvannak a baldachinszekrény külső felületét díszítő négykaréjos vakmérművek tagozatai és a címeres mennyezetlap keretének profilja is, a térbeli, kompozíciós elhelyezés egyértelmű volt. A fülek között kihagyott fészkeket az ívsorra felfektetett áttört kőrácsú függőkonzolos faragványok töltik ki (446. kép). A falikút legfelső „M." jelű rétege (447. kép) a vakmérműves frízzel és lezáró párkánnyal. Anyaga: