Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Szakál Ernő: A visegrádi királyi palota Anjou-kori falikútjának rekonstrukciója

42li/a, b. kéj). Az Anjou-kori kútház töredékeinek feltárása Anjou-kori falikút rekonstrukciós munkájának történetéhez, hogy ezekre legalább nagy vonalakban ki kellett térnünk, mert amikor 1965-ben az oroszlános kút és az Anjou falikút-töredékek feltárásának tizedik évfordulóján újra kézbe vettük a most ismertetendő faragványokat, munkánkat lényegében ugyanott folytattuk, ahol az annak idején félbeszakadt. AZ ELMÉLETI REKONSTRUKCIÓ TÁMPONTJAI A műemléki kőszobrászati rekonstrukciós munkák alapos és sokrétű vizsgálatok eredményeivel oldhatók csak meg; mert minden részadat a maga helyén pótolhatatlan lehet, legyen az irodalmi feljegyzés vagy művészettörténeti analógia, a régészeti feltárásból levont következtetések és a feltárásokból rendelkezésre álló faragott kőanyag. Irodalmi adatunk a visegrádi XIV. századi Anjou-palota díszkútjairól nincsen, és művészettörténeti anak)giának mondható gótikus falikutat sem ismerünk. Az oroszlános kút rekonstruálásakor Kázmér lengyel király krakkói síremléke felé orientálódtunk, és bár nagyon csábító a kutak és síremlékek analógiája, kijelenthetjük, azt, hogy feltevésünk téves volt. Ma már úgy Játjuk, hogy a Kázmér-síremlék - a baldachin nélkül - Nagy Lajos székesfehérvári síremlékének tumbájával rokon, és amiképp a székesfehérvári kőtár, a budai vagy diósgyőri vár Anjou-kori kőfaragványai a visegrádi, a XIV. századi kutak rekonstruálásához utalásokat sem adnak, úgy kellett elvetnünk a síremlékekkel való kapcsolatot is. Művészettörténeti analógiákat csak egyes részletekre találunk. Az Anjou-kútház hasonló oszlopfői és vakmérművei és a visegrádi ásatások feldolgozatlan XIV. századi faragványai csak az egy műhely tenyéré utalnak. Olyan felismerések, hogy az oszloplábazatok profilja és szerkezete szinte azonos a prágai dóm sekrestyéjének pillérlábazataival vagy a \Valkenried-i kéthajós kerengő oszloplábaival, ahol az oszlopfő is kettős levélsordíszű, mint Visegrádon, munkánkat lényegében nem befolyásolták. Megemlítjük azonban azt, hogy az Anjou-falikút oszlopfőivel rokon formaképzésűt Kölnben már a XIII. századból találunk, de később a hazai anyagban is gyakoriak, így a budavári Főtemplom XIV. századi oszlopfői, a pozsonyi, a szászsebesi és kolozsmonostori analógiák,

13 melyek műhelyek hatására, formák átvételére jelenthetnek értékes adatokat. Ugyanígy vagyunk a címeres vízköpős faragvány kettőskeresztes címerével és a címertartó szörnyállatokkal. A háromszögű pajzsban levő kettőskeresztet megtaláljuk IV. Béla aranybulláján éppúgy, mint Nagy Lajos második nagypecsétjén vagy a pöstyéni szentségfülkén, ahol a trónoló I. Károly mellett térdelő angyal tartja a címert. Ez analógia alapján egy másik angyal a struccdíszes sisakot tartja a hiányzó vízköpő azzal is elképzelhető. De tudjuk, hogy az Anjou családi címer a baldachinmennyezeten van, ezért a kettőskeresztes címer ellentettje és kiegészítőjeképp a pólyákat vettük. Az egy fejben találkozó két állatalak oly sokszor alkalmazott motívum a román korban, hogy ezek összegyűjtése köteteket töltene meg. Hazai példának azért megemlítjük a székesfehérvári bazilika egyik XI. századi oszlopfőjét, a vértesszentkereszti és jáki fejezeteket. Azon a Nagy Lajos címerét keretező könyvtábladíszen, melyet az aacheni székesegyház kincstára őriz, a pólyás liliommezős címer mellett emberfejű, félállat alakok vannak. Valami távoli kapcsolat lehet itt, de rekonstrukciós munkánkat ez nem befolyásolta. Több eredményt hoztak azok a kutatások, melyek az Anjou családi címerhez, a falikút mennyezetlapjának kiegészítéséhez nyújtottak támpontokat. A csak sisak- és sisakdíszes ábrázolásokat, melyek főként a korabeli pénzeken gyakoriak, szinte figyelmen kívül hagytuk. De I. Károly és Nagy Lajos ezüstgarasán, az Aachenben