Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Szabó Erzsébet: A miskolci volt minorita templom és rendház

említés történik „Anno 1790 die 22. 9-bris curatum est Ciborium magnum pro quo auri fabro Francisco Szombati datae sunt", aki miskolci mester volt.

05 Már az 1730-as években is kaptak a jótevőktől felszerelési tárgyakat. Ezek közt szerepel egy ,,pixis argentés intus insurate pro Sacris Liquoribus ... et supra Annum sit insigne Muratii ..." valószínűleg Carlone címere volt.

60 A rendházban levő festmények közül megemlítjük P. Kelemen Didák rendtartományi főnök (1683 1744) arcképét, melyet holttestéről halála után 28 évvel Fr. Muzsik Jácint (1720 — 1789) eperjesi születésű laikus testvér 1772 decemberében festett. A szentély alatt terül el a kripta, bejárata a keleti oldalról van. Többször renoválták. így 1814-ben is, amikor a bejárat fölé a C. CM. feliratot helyezték, mely „Caroli Almasy Munificentia Curatum"-ot jelenti. Jelenleg az ajtó felett 1773 1883 évszám van. Boltozatát középütt két pillér tartja. Ide is, mint általában szokásos volt, az itt meghalt rendtagokat és a rend jótevőit temették el. Többek között itt nyugszik maga a rendház létrehozója, a szent életű P. Kelemen Didák. Ugyancsak itt találjuk a rend egyik asztalos tagját, Fr. Vaidmann Ferencet.

07 Összefoglalva a művészek tevékenységét, látjuk, hogy a templom megépítésénél, berendezési tárgyainak elkészítésénél a mesterek alkalmazása legtöbbnyire a pártfogókkal kapcsolatos. A miskolci minoriták az egri püspök, gr. Erdődy Gábor egyházmegyéjéhez tartozván, annak pártfogását, segítségét élvezték. Az építkezéshez ő adta a tervező építészt, Carlonét és munkatársait, akik az egyházmegye területén végezték az építési munkákat. Nevükkel találkozunk többek közt az Egerben végzett püspöki építkezéseknél is. Ez az egri kapcsolat a későbbi évtizedekben is fennállott, mint azt a főoltár többszöri elkészítésénél is látjuk, amikor ismét egri festők, kőfaragók nevével találkozunk. Ezeken kívül a helyi mesterek is részt vettek a munkálatokban. Jelentős szerepe van P. Kelemen Didák felvidéki művészekkel való kapcsolatának is, melyet előző építkezéseinél szerzett és templomunknál is igénybe vesz, pl. a főoltár elkészítésénél. A másik csoport a minorita rend mesterembereiből álló laikus fráterei közül kerül ki. A szerzet tagjai koldulásból tartják fenn magukat, s mivel szegények, a maguk erejéből, a két kezük munkájával készítik el a rendházak, templomok berendezését, felszerelési tárgyainak egy részét. Van köztük építész, festő, mechanikus és különösen sok asztalos, akik egyik zárdából a másikba mennek, hogy ott a szükséges munkákat elvégezzék. Művészi tehetségűek élnek köztük, akik sokszor elsőrangú, kitűnő alkotásokat hoznak létre. Sajnos az alkotások mellé nevüket ritkán jegyzi fel a História Domus, és sokszor csak következtethetünk a szép alkotás mesterére. A miskolci templomnál legtöbbet Fr. Stöcherle József osztrák származású asztalos nevével találkozunk, aki a rendi névtár megjegyzése szerint „hírneves szobrász és építész" volt. Művészi tevékenységéről aránylag még igen keveset tudunk. Hasonlóképp Fr. Piringer Ágoston osztrák születésű asztaloséról sem. Rajtuk kívül valószínűleg még sokan dolgoztak a templom, a rendház építkezésénél, hiszen pl. egyetlen mellékoltár készítőinek a nevét sem ismerjük. Johann Batista Carlone korának igen jó építésze volt. Eddig ismert városi és falusi templomai megütik a kívánt művészi értéket, s egyesek a későbbi építkezésekre hatással is voltak. Olaszországból, a Como vidékéről származó neves művészcsaládhoz tartozott. A család tagjai szétszéledtek Európa különböző országaiba. Carlonénk az Ausztriában megtelepedett ágból származott, és körülbelül harmincéves korában (1710 körül) került Magyarországra, mint Erdődy Gábor egri püspök építésze, részt vett az elpusztult ország újjáépítésében. Nemcsak Egerben, hanem az egyházmegye egész területén végzett építési tevékenységet. Egerben telepedett le, családot alapított, és mint tekintélyes, jómé)dú polgár a város közéletében is szerepet játszott. Művei közül csak kevés maradt fenn, mert részben lebontották, részben átalakították azokat. A minoriták miskolci műemléktemploma Carlone egyik változatlan épségben fennmaradt kiváló alkotása, mely megőrizte a magyar múlt és művészi tevékenység egy részét a jelen és a jövő számára. Szabó Erzsébet JEGYZETEK 1 Kir. szabadalomlevelek említik. Halmay B.—Leszih A.: Miskolc. Magyar Városok Monográfiája, Bp. 1929. 185. 1. 2 Szendrei János : Miskolc város története. 1000—1800. Miskolc, 1904. IT. k. 73, 367. 1., III. k. 128. 1. 81. sz. okirat másolat. — P. Szendrey Bonaventura: Az elpusztult miskolci Boldogasszony templom. Katolikus Ösvény. Miskolc. 1941. 7. évf. ápr. 27. sz. — Továbbá I. Ferdinánd 1563. dec. 14-én Bécsben kelt parancslevelében utasította Pesty Ferenc kir. biztost és a diósgyőri várnagyokat, hogy a „...Tóth ós a Papszer utcában lakók csak a boldogságos Szűz tiszteletére emelt plébániatemplomhoz tartoznak szolgálni". Szendrei: i.m. II. k. 139. 1., III. k. 243. 1. 152. okmánymásolat. 3 Tallián Lajos mindszenti plébános a vármegyéhez beadott 1713. jan. 30-i kérvényében tiltakozik az ellen, hogy ,,a város legszebb templomának, mely romjaiban még fennáll, a helye most a katolikus lelkek megbotránkoztatására vásárhelyül adatott el, s ezáltal profanizáltatott, és latrok barlangjává lőn..." Kéri a terület visszaadását és a vásártartás megszüntetését. Csák Alajos: Kelemen Didák csodás élete és működése. Miskolc 1927. 46. — Szendrei: i.m.II. k. 368. — Takáts Sándor: Régi magyar asszonyok. Bp. 1914. 259 — 260. 4 Kórelmét a kat. hitélet szomorú viszonyaira vonatkozó személyes tapasztalat előzte meg. Végigtanulmányozta a Tisza vidéken elterülő vármegyéket, s látta azt a hatalmas pusztulást, melyet az országot sújtó