Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

BEVEZETŐ - Dercsényi Dezső: A magyar műemlékvédelem 100 éve

ezek az elvek végső fokon Alois Riegl és Max Dvorak elméleti munkásságán alapultak, az ő szemléletük tovább fejlesztett eredményei, s az első világháború előtt, az osztrák és a magyar műemlékvédelem szoros kapcsolata révén tevékeny erővé alakultak nálunk is Forster Gyula elméleti, Möller István gyakorlati működése során. így a Gerevich által inaugurált s az olasz példákból ismert új helyreállítási gyakorlat annál könnyebben találhatott elfogadásra Magyarországon. Ennek a műemlékvédelmi szemléletnek újításait két metszetben már tárgyaltuk, s ha most a helyreállítás módszerében beállott változást kívánjuk érzékeltetni, úgy a tudományos szemlélet uralomrajutását emelhetjük ki. A magyar művészettörténetben ez időben már határozottan élt az az igény, hogy múltunk történeti és művészeti emlékeinek megismerése érdekében nagyobb arányú feltárásokra van szükség. Az eddig főként praehistorikus, provinciális római és népvándorlás kori régészet mellett a középkori magyar régészet megalapozása volt az a tudományos alap, melyre a helyreállítások új módszere támaszkodott. A székesfehérvári bazilika feltárása és maradványainak romkertben történő bemutatása, illetve faragott kőanyagának kőtárba helyezése; a szombathelyi ún. Szt. Quirinus bazilika feltárása és mozaikjainak védőépületben történt bemutatása, a visegrádi Mátyás-palota feltárásának megindítása, s leleteinek konzerválása, mind ezt a törekvést példázza. Méltán szokás azonban az esztergomi királyi vár feltárására és helyreállítására mint ma is követendő példaképre hivatkozni. A román stílusú esztergomi királyi várpalota, főként a kápolna helyreállítása ugyanis már nem csak romkonzerválás volt, hanem tudományos igényű helyreállítás is. A kápolnában alkalmazott anastylosishoz a magasan álló falakon és tartószerkezeteken kívül a padozaton talált bordák, azok törésfelületének gondos vizsgálata, a kétszeri kifestés adta ellenőrzési lehetőség szolgáltatta a tudományos alapot (4. kép)Másutt, mint pl. az ún. Vitéz-János teremben, ahol a helyreállító Lux Kálmán és Gerevich Tibor véleli. kép. Visegrád. Salamon-torony. Sehulek Frigyes helyreállítási terve (1873) 2* 19