Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Erdei Ferenc: A nagybörzsönyi Szent István templom helyreállítása

130. kép. A hajó a helyreállítás után 131. kép. A templom a helyreállítás után keleti nézetből nyegében a tetőfelület nagy törését, az erős vízcsendesítőt szüntettük meg (128. kép). A héjazat anyagául eredeti terméspalát használtunk, a bádogos szerkezetekhez a legtartósabb anyagot, vörösrezet használtunk. Tudtuk, hogy a csatornák, lefolyók az épület közeli szemlélete során a látványt lerontják (ez különösen a hajó lefolyóira vonatkozik), viszont az állagvédelem szempontjából elkészítésük nagyon fontos volt. A kifagyott kőfelületeket a cementes habarcstól való megtisztítás után - ahol lényeges volt, különösen a lábazatnál, vörös mészkő zúzalékos erős habarccsal kijavítottuk, felületét kikeféléssel feldurvítottuk. Belsőben a falakat letisztítottuk és a kváderfelületet nyersen hagytuk, hiszen ez a megoldás állt a legközelebb az eredeti kialakításhoz a kváderfelületen történt vékony meszeléshez, ill. festéshez. A hajó falán megmaradt bekarcolt feliratú, évszámos (XVII. sz.) vakolat maradványt rögzítettük és plexilap lefedéssel bemutattuk. A küszöbön és oldalfalakon látható lenyomatok alapján az eredeti padlószintet visszaállítottuk, mészkőlapokkal burkoltuk, a karzat alatt feltárt középpillér maradványát a padlóban téglaburkolattal kirajzoltuk. Az ugyancsak feltárt román kori oltáralapozás alapján falazott oltárt készítettünk mészkőlappal lefedve, homloklapjában egy itt talált kőtöredéket — melyen kereszt ábrázolás van helyeztünk el. (Valószínű sírkőnek a töredéke.) (129. kép.) A szentélv oldalfalán talált okkersárga festésnyomok miatt a szentély déli, átalakított román kori ablaknyílásába sárga üveget helyeztünk. Ezen bejutó fény szinte „átfesti" az apszis falát, pótolja és megteremti a hiányzó festés feltehetően sárga színben pompázó atmoszféráját. A karzat megoldásánál a helyreállítás előtt meglevő négy fagerendát vettük figyelembe. A 3 áthidaló gerendát csak pallókkal kellett leburkolni, a mellvédet megerősíteni. A román kori karzat is hasonló megoldású volt, csak középen pillér támasztotta alá, így a XVIII. századi karzatadottság megtartása látszott a legcélszerűbbnek. A gerendákat rossz állapotuk miatt sajnos ki kellett cserélni, de az alapgondolatot ez nem csorbította. Mellvédként - biztonsági okokból és az áttörtség biztosítása céljából — a két gerenda közé kifeszített kötelet készítettünk. A hajó mennyezetét, mivel eredetileg is fafödém lehetett (átboltozás, boltozatra utaló nyom a falakon nem volt) hézagos lécburkolattal burkoltuk. A faszerkezeteket szép barnára pácoltuk, az ajtószerkezeteket sötétebb (majdnem fekete) tónusban. A hajó bejárati ajtaját, a toronyalj és a hajó közötti ajtót —XVIII. sz.-i szerkezetek lévén - csak javítottuk, a torony-