Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - R. Ratkai Ida: A nagybörzsönyi Szent István templom kutatása

Magára a templomra okleveles adat nincs. A nagybörzsönyi r. k. plébánia iratanyagában talált adatok, az Országos .Műemléki Felügyelőség irattárában levő anyag és a korábbi szakirodalom alapján kezdtük meg a helyreállításhoz szükséges helyszíni kutatást. A munka 1965-ben kezdődött. Külső homlokzata vakolat nélküli volt, belsejét többsorcs festék és mészréteggel borított vastag vakolatréteg fedte. A falkutatás a szentélyben a negyedgömb boltozaton felszínre hozott egy késő barokk erősen provinciális,szögletes bábos festett korlátot, kevés ornamentális dísszel, amely a szentélv falán festett lizénákban folytatódott. A festés erősen megfakult rózsaszín és szürke színezéssel készült, és csak foltokban volt meg. F]zt tovább bontva egyszínű rétegek következtek, a legalsé) réteg alatt azonban festésnyom került elő okker és vörös foltokban közvetlenül a kváderre festve. A szentély jelenlegi járószintjétől 1,90 m magasságban ezek a festésnyomok megszűntek. A szentély déli oldalán a barokk réteg alatt néhány kisebb vakolatmaradványban kevés ornamentális festésnyom került elő. Ugyanilyen minőségű vakolaton a szentély délnyugati falán töredékes állapotban köpenyes glóriás női alak van vörös, sárga és kék színekkel, finoman festve. Az alak hiányos, de szépen látható a bal szem, a nyak hajlásvonala és a köpenvredők a bal kezével. A glória mögötti háttér kék színű. A figura kb. 1,20 m magas lehetett, és magasan, közvetlenül a szentély főpárkánya alatt van. A szentélyben és a hajó falán körben, barnásvörös színnel a kváderre festve felszentelési keresztek kerültek elő. A középkori templomok felszentelésekor szokásos 12 db keresztből itt 9 maradt meg. A szentély déli ablaka körüli vakolaton vékony, ecsettel húzott, az ablak vonalát követő keretelés volt töredékesen. A hajó északi falán kb. 1 m

2-nyi felületen vakolatdarabot találtunk, rajta szépen formált betűkkel bekarcolva: LUCAS SZÓM BATI, felette töredékes évszám. Az egyik legértékesebb megfigyelést a toronyalj vakolatának leverése hozta. Egyértelműen látszott, hogy a torony északi és déli fala nincs bekötve a hajó nyugati falába. A toronynak a hajóval közös keleti falán alul leveses nyoma volt látható, a külső homlokzaton körben fúté) lábazati résszel azonos magasságban és méretben. A vakolat leverése után láthatóvá vált a levésett félhengertag helye, ami által a belső felülethez sima falat nyertek. A torony sarkainál kicsit megbontva a falazatot látni lehetett, hogy azon a szakaszon, ahol a torony északi és déli fala takarja, a lábazati rész a félhenger taggal együtt levésetlen állapotban megvan. Eltérő volt a toronyban az oldalfalak falazási módja is. A hajó felé eső keleti oldalon simára faragott kváderek vannak, míg a többi három oldalát gorombán megmunkált kövekből láthatóan vakolat alá készítették. Az oldalak eltérő falazási módja a torony első emeletén is megfigyelhető. A torony nyugati kapujának elfalazását kibontottuk. Majdnem teljes épségben került elő a káva és két profilos vállkő a szemöldökkő alatt. A befalazásban a templom építőanyagával azonos kváderköveket találtunk. Egyik faragott kő egy másodlagosan elhelyezett medence, mely feltehetően szenteltvíztartó volt — szintén itt került elő. Ez jelenleg a helyreállított templom hajójában áll. A hajó padlásterébe bejutni csak a tetőablakon át lehetett, mert a toronyból padlásra vezető nyílás nem volt. Hasonlóképpen nem volt megnyitva a hajé) keleti oromfala sem, így a szentélv boltozata fölé sem volt bejárat, annak falazási méxlját csak a tetőszerkezet elbontása után tudtuk megfigyelni. Feltűnő volt az oromfalaknak a padlástérben levő szakasza, amely a hajó belseje felé néz, és ugyanolyan gondosan megmunkált, mint a templom belső terében. A szentélyben levő falazott oltár felső részét, amely újkori téglából volt falazva, megbontottuk. Ez alól került elő két feliratos faragott kőtöredék, feltehetően egy sírkő két darabja, olyan erősen kopott állapotban, hogy a rajta levő betűk és rövidítések olvashatatlanok. Korábbi járószintet igazoló burkolat vagy annak maradványa nem volt, de a középkori szint csak néhány centiméterrel lehetett a jelenlegi alatt. Erre utal a déli kapu eredeti román kori küszöbének magassága. A padlószint alatti kutatásnál a kelheimi lapburkolat alatt vastag rétegben fektető habarcs, alatta laza feltöltés volt embercsont-maradványokkal és XVIII. sz.-i téglatörmelékkel. Valószínűnek látszik, hogy a kelheimi lapburkolat lerakásakor forgatták át az egészet. Régészeti leletanvag nem voit. A k(')j'us alatti szakaszon végzett kutatásnál a hajó nyugati zárófalától 80 cm-re, a jelenlegi szint alatt 25 cm mélységben kőből falazott pillér alapozása került elő. Mérete 1 X 1 méter és pontosan a hajé) hossztengelyében helyezkedik el. Északnyugati sarka hiányzott. Ezt egy későbbi sírgödör ásásakor bontották le. A körítőfalon belül, az udvaron végzett kutatás a torony északi falához csatlakozó toldaléképület alapfalának maradványait tárta fel. Ebből a helyiségből a templomba vezető ajtónak nyomát nem találtuk. Ezen a területen azonban a kutatóárokban nagv tömeiíben kerüli elő emberi csonttörmelék. A kerítőfal bejáratánál a talajszint süllyesztése során láthatóvá vált a keretkő élszedésének prizmás végződése és a két kerékvető kő. A helyreállításhoz szükséges kutatás során tett megfigyelések alapján a templom története tehát a következőképpen módosul a korábbi szakirodalommal szemben. Az a tény, hogy a torony a hajó nyugati végfalába csak egészen fent van bekötve, és a külső lábazati hengertag a torony belsejében levésve