Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Gömöri János: A sárospataki r.k. plébániatemplom kőfaragó és kőelhelyező jelei

A VÖRÖS TORONYBAN FELMERT XVI. SZ.-I KŐFARAGÓ JEGYEK JEGYZÉKE (Vö. 120. kép) 1. Az emeleti előcsarnok ÉK-i reneszánsz ablakán, kívül. 2. A kápolnába vezető ajtón. 3. A számtartó szobából nyíló fülkeajtó szemöldökkövén. 4. A számtartó szoba ajtaján. 5. A számtartó szobából nyíló fülke ajtaján, ö. A számtartó szoba K-i ablakán. 7. A számtartó szoba Ny-i ablakán. 8. A számtartó szoba DNy-i átfaragott ablakán. 9. A számtartó szoba Ny-i ablakának szemöldökkövén. 10

" 1 11. S-A Vörös Torony bejárati előterének ülőfülkéin. 12. J 13. A kápolna I) fele néző ablakán, kívül. 14. Ásatás során előkerült reneszánsz szemöldökkövön. 15. Ásatás során előkerült reneszánsz ablakkereten, 16. A kápolnába vezető reneszánsz ajtón. 17. A loggia alatti folyosó ajtókeretén. 18. Reneszánsz kandalló kőkeretén, 1542-es évszámmal. 19. A konyhából nyíló fülke ajtaján. NÉHÁNY MEGJEGYZÉS A SÁROSPATAKI R. K. TEMPLOM ÉPITÉSTÖRTÉNETÉNEK RELATÍV IDŐRENDJÉHEZ ÉS MŰHELYKÉRDÉSÉHEZ A KŐFARAGÓJEGYEK ALAPJÁN A kőfaragó jegyek értelmezése tekintetében igen eltérő a kutatók véleménye. Vannak, akik a kőfaragójegyeket alkalmasnak tartják egyes épületek létrejöttének megvilágítására, az építési szakaszok elhatárolásának tisztázására. Mások lekicsinylik a jegyek történeti értékét. Egyesek bonyolult rendszerekbe szerkesztve a kőfaragójeleket építőpáholyokhoz sorolták, s inkább a jelek tartalmi és szerkezeti részével foglalkoztak. így például Fr. Rziha cseh tudós, aki feltételezte, hogy a jelek négy anyakulcsból szerkeszthetők ki: feltevése szerint a négyzet alakba (Quadratur) szerkeszthető jelek a strassburgi, a háromszög alakba (Tringalatur) szerkesztett jelek a kölni, a négyes karéjba (Vierpass) szerkeszthetők a bécsi, végül a hármas karéjba (Dreipass) alapidomba szerkeszthető jelek a berni és prágai építő-páholyokhoz tartozó kőfaragók jegyei voltak.

5 Várnai Dezső kutatási eredményeihez" csatlakozva, az összegyűjtött sárospataki kőfaragó jegyek áttekintése után úgy véljük, hogy a jegyek önmagukban nem határoznak meg építési kort, ha azonban a stíluskritika és egyéb szempontok — bizonyos távolabbi épületek esetében — egy építési időszak mellett szólnak, az egyező alakú jegyek összehasonlítása jelentős segítséget nyújthat egy objektum építési korának és műhelykérdésének áttekintéséhez.

7 Egy épületben, az épületkomplexum különböző részein többször előforduló jelek nagy értékűek, mivel „következtetést lehet levonni, hogy az épület mindazon részei", ahol hasonló jelek fordulnak elő, „egy emberöltő leforgása alatt épültek fel".

8 Különösen értékesek azok a jelek, amelyek eredeti helyen álló köveken találhatók. Márpedig 326 sárospataki kőfaragó jel ilyen, csak a 327. sz. jegy származik későbbi elfalazásban talált kőről. A magányosan előforduló jeleket kirekesztjük vizsgálódásunk köréből, ezek a kutatás mai állása szerint sem közvetlenül, sem kombinatíve nem nyújtanak segítséget a templom építésének kérdéséhez.

9 A templomban 28 jel fordul egyszer elő. A továbbiak 34 fő típusba sorolhatók. 15 kőfaragójegy-típus 2-5 példányszámban ismert. Bár ezek is hasznosíthatók az építkezés relatív kronológiájának vizsgálatánál, értékesebb segítséget azok a jelek nyújtanak, amelyek nagyobb számban fordulnak elő'(17., 18., 24'., 31-szer). Amint a 116. kép mutatja, az é4 -é8 és a d4 -d8 jelzésű XV. sz.-i pilléreken, valamint az é( jelzésű keskeny falpilléren hasonló jelek találhatók (67— 78. sz. kő faragó jegyek). A nyolcszögletes XV. sz.-i pillérekhez hasonló jel van az oratórium D-i ablakán (79—80.) és délkeleti ferde támpillérén (140.; 120 138.), amelyen régebben 1492-es évszám volt olvasható, egy ugyanilyen kőfaragójel a templom déli homlokzatának egyik keskeny mérműves (C típusú) ablakán egy a XV. sz.-i pilléreken szintén gvakori (102 — 115.) jeggvel együtt fordul elő (139., 116.). A 96 — 101. sz. jegyekhez hasonló kőfaragójegy a déli homlokzat egyik (B típusú) XVI. sz.-ban áthelyezett ablakán fordul elő (311.). A fentiekből következik, hogy a XV. sz.-i templom belső pilléreivel és félpilléreivel egy építési szakaszban készült a déli előcsarnok, ekkor készítették a keskeny mérműves ablakok egy részét is (B és C típusú ablakok).

10 Hogy ez mikor történt, arra az előbb említett 1492-es évszám ad támpontot. A leggvakrabban előforduló kőfaragó j eg vek (I. 1 22., íí. 23—32., III. 85 91., IV. 119 140.) távolabbi párhuzamait éppen ebből az időszakból ismerjük. Mind a négy típus együtt előfordul Boroszlóban 1480—1490 között a városháza gótikus faragványain. Két Sárospatakon igen gyakori típus Rochlitzban fordult elő együtt 1467 után. (I. 1 — 22., III. 85 91.). Kettő Müveidében 1443-1476 között. (I. 1 22., II. 23 32.) A II. 23 32.