Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Gervers-Molnár Vera: A sárospataki r.k. plébániatemplom története az 1964-65 évek ásatásainak tükrében

milyenek lehettek, ahhoz még kis töredékek sem nyújtanak segítséget.) Az északi várfal tetejének a templom belsejébe eső részét barokk mellvéddel ellátva belekapcsolták az új nyugati karzatba. A gótikus bejáratokat barokk kapukkal cserélték fel; a déli előcsarnok nyitottságát is megszüntették. A korábban elfalazott hatalmas gótikus ablakok kibontására nem került sor; a déli előcsarnok emeleti részét sem tették használhatóvá. Ez az átalakítás ismét magával hozta a templom szintjének felemelését, amely ugyan a laza törmelékes feltöltésben szintvonalként nem jelentkezett, és burkolatának sem találtuk meg a maradványait, de hogy padozata a hajóban körülbelül —157 cm-es szinten lehetett, azt a XII.

65 számú kripta építése és a XIII.

66 számú kripta bejáratának a felemelése mutatta (95. kép) s a déli előcsarnok barokk kapuzatából levezető lépcsőfokok. XIX. SZÁZAD A XIX. sz.-ban már igazán jelentős átalakítás nem történt a templomon. De amikor 1806-ban a sárospataki uradalom a Bretzenheim hercegi család birtoka lett, Bretzenheim Ágost herceg a vár átépítésével egyidőben a templomon is végeztethetett bizonyos módosításokat. A déli előcsarnok keleti oldalához nagyméretű kétszintes sekrestyét építtetett (93. kép), melynek emeleti része egyben a hercegi család templombeli ülőhelyéül szolgált. A templom belsejében jelentősen - mintegy fél méterrel megemeltette a szintet, melynek pontos nívóját a Bretzenheim-kripta (95. és 113. kéj)) fedlapja alapján tudtuk 110, 105 cm-ben meghatározni. A kripta a szint pontosabb datálásához is segítségül szolgált: legkorábbi sírja, Bretzenheim Ágost hercegé, 1823-ból való volt,

67 vagyis a szint feltétlenül 1823 előtt épült, de nem korábban, mint 1818. A templom feltöltését alkotó törmelék között néhány, a várra jellemző kőtörmelék is előkerült (a legjelentősebb közülük egy XVII. sz.-i torzfejes konzol volt).

68 Ez a Bretzenheim-féle padlószint alkotta a templom padozatát egészen 1915-ig, amikor egy újabb renoválás (a festett üvegablakok készítése) annak 5 — 10 cm-rel történő megmagasítását eredményezte, a templom szintje 100 cm lett. A padozatot a padok alatt téglalap formájú kőlapokkal burkolták, a járósávokat mintás keramit kockákkal rakták ki. Ez a burkolat már nem foglalt magába sírköveket, csupán a Bretzenheim-kripta lejáratának a helyét jelezték a déli mellékhajóban; a három sírkövet illetve sírkőtöredéket Pálé)czi Mihály és Antal síremlékét,

69 Perényi Gábor szarkofágjának egyik oldallapját (1567) és Csernél György gyermekeinek a szarkofág-fedelét (1621) őrizték meg az északi várfalhoz erősítve.

70 Az 1915-ös állapot és padlószint minden változtatás nélkül megmaradt egészen 1964-ig, a régészeti munkák megkezdéséig. * Az 1964 1965. év ásatásai és falkutató munkái, ha nem is jelentették a templom kutatásának végleges befejezését, ha számos nyitott és egyelőre még megválaszolhatatlan kérdést hagytak is maguk után, nagymértékben gazdagították tudásunkat Sárospatak fontos középkori templomáról, annak történetéről, építési periódusairól, a beléje eltemetettekről. A kutatások több szempontból új és korábbi ismereteinknek hitelesebb megvilágításába helyezték az egész város történetét. Patak egyházának bonyolult története az elmúlt évszázadok viharos magyar történelmét hordozza magában, harcot az ellenséggel s küzdelmet magyar és magyar, egyház és egyház között. Ebben a rövid tanulmányban csupán az ásatások segítségével elválasztható különböző építési periódusokat, az azokhoz fűződő legalapvetőbb kérdéseket és a hozzájuk kötődő leletanyagot próbáltuk meg röviden összefoglalni, melyhez az elkövetkező évek munkái és levéltári kutatásai még sok adattal járulhatnak. A templom alapos és részletes stíluskritikai vizsgálata még a jövő kutatásának a feladatát képezi. Az előkerült síremlékekről és kriptákról, s a hozzájuk fűződő családtörténeti vonatkozásokról külön munkában foglalkozunk.

71 Gerver s-Molnár Veronika JEGYZETEK 1 Az ásatások eredményeivel már korábban is foglalkoztunk néhány tanulmányban: Molnár Vera: „Beszámoló a sárospataki templom 1964. évi ásatásáról", Móra Ferenc Múzeum Evkönyve, 1964 — 65, Szeged, 1965, pp. 127—135 (a cikk az ásatás közben elhangzott előadás szövege, végleges eredményeket nem tartalmaz, sok állítását a következő év kutatásai megdöntötték); ibid „Beszámoló a sárospataki r. k. templom 1964—65. évi ásatásáról", Műemlékvédelem, 1966, no. X/4, pp. 226 — 234; ibid „A sárospataki rotundáról", Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966 — 67, Szeged, 1967, pp. 153 — 158; ibid „O rotundzie w Sárospatak", Kwartalnik Architektury i Urbanistyki, XIII/2, 1968, pp. 137 — 141. 2 Szombatit\i János: A sárospataki főiskola története, magyarra fordította Gulyás József; a fordítást átvizsgálta, javította és jegyzetekkel ellátta Szinyei Gerzson, Sárospatak, 1919, pp. 58-59. 3 Ezzel a kérdéssel több tanulmányunkban foglalkoztunk: Molnár Vera: „Romanskie rotundy na terenie sredniowiecznych Wegier", Kwartalnik Architektury i Urbanistyki, XIII/2, 1968, pp. 81 —100; Gervers, Veronika: ,,Les rotondes de l'époque romane dans la Hongrie