Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Gervers-Molnár Vera: A sárospataki r.k. plébániatemplom története az 1964-65 évek ásatásainak tükrében

ves padozatot több helyen téglapadló váltotta fel, 8 a téglák rakásában is sok kisebb-nagyobb különbségre lehetett felfigyelni. A módosítások oka a padozat időközbeni kopása mellett a kripták újabb és újabb felnyitása, új kripták és sírok ásása volt. A III—IV.,

47 VII-VIII.,

48 XI.,

49 XIII.,

5

» XV.,

51 és XVII.

52 számú kriptákat ehhez a szinthez építették, a II.,

53 V.,

54 és X.

55 számúakat pedig lejáratuk felmagasításával és új fedőlappal továbbha&ználták (95. kép). Mivel a templom ezzel a helyreállítással egyidőben reformátusból katolikussá lett, a munkák nem egyszerűen a régi állapotot igyekeztek visszaállítani, hanem sok változást is hoztak. így elsősorban oltárok állítására volt szükség; a keleti fal előtt álló főoltár mellett az északi és déli pillérsor két keleti pillérének a nyugati oldalánál mellékoltárok maradványai kerültek elő a XVII. sz. végéről. A renoválási munkák nagyjából 1690-re fejeződhettek be, amikor a templom tornyában levő órát egy lengyelországi órásmesterrel javítatták meg.

55íl AZ 1737-ES TŰZVÉSZ ÉS A XVIII SZÁZADBAN VÉGZETT HELYREÁLLÍTÁSOK 1737. március 12-én hatalmas tűzvész pusztított Sárospatakon, melynek a templom és a vár is áldozatául esett, amint arról a városi jegyzőkönyv 1 739. február 15-i bejegyzéséből értesülünk: ,, . . . az Nagy Templom és a Torony meg gyulád ván az nagy Kád Harang, mellvet még néhai Fejedelem Aszszony Lórántffy Susana, nem különben néhai Körössi György kissebb edgy ujj harangot öntettek vala, azon kívül pedig több apró Órához való Harangok Pater Jesuita Urak részérül, . . . hamuvá való lételével esett kárral,... ugyan akkor hányattatott osztán el a Templom mellett, a nagy Órás Torony is melynek kő fala fellyül ért az Hajazattyán már most csak az Templomnak a kő faláig Csonkán hagjták hanem csak Fábul úgy más jövő esztendőben épült a Nap nvugoti végin való Tornvocska . . .".

5r

' Amint a korabeli dokumentum mutatja, a tűzvész rettenetes károkat okozott, a templom teljesen használhatatlanná vált. Az ásatások és a kutatások is ékesen bizonyították a tűz okozta veszteségeket. Leégett a templom dél-nyugati tornya, déli előcsarnoka; elpusztultak mérműves ablakai, boltozata is erősen megrongálódott, s feltehetően a kis kerek templom is ekkor semmisült meg. A délnyugati részén szabadon álló torony aljában a lehullott harangok több darabja is előkerült 1965ben. Mindez azonnali helyreállítást kívánt, mely az 1 737-est közvetlenül követő években csak ideiglenes jelleggel történt meg. A templomot éppen hogy csak használhatóvá tették, senki nem törődött építészeti jellegével és történeti esztétikai értékeivel. A megrongálódott ablakok nagy részét elfalazták (az északi fal ablakai és a déli előcsarnok emeleti szintjén levő ablak csak 1964-ben kerültek újra kibontásra); a déli előcsarnok emeleti részét teljesen használaton kívül helyezték, a csigalépcső tornyát sem építették fel újra. A rotunda romjait elbontották. A belsőben továbbra is megtartották az előző korszak padlószintjét, ha feltehetően sok javítással is (113. kép). Sajnos, ezeket a javított és újraburkolt részeket teljesen lehetetlen volt megkülönböztetni a korábbi változtatásoktól. Feltehetően új oltárokat is emeltek a szinten s a régebbi kripták némelyikét tovább használták

57 (II.,

58 V.,

59 VII VIII.,

60 X.,

fil XI.

62

, XIII.

63 és XV.

64 számú kripták; 95. kép). Az 1737-es esztendő utáni helyreállítás nem volt időtálló. 1779-re a templom állapota annyira megromlott, hogy az egyháznak a vár melletti trinitárius kolostor kápolnáját kellett használnia a szertartások számára, a templomban csak néhány fontosabb temetés zajlott le. Ilyen körülmények között 1787-tel kezdődően hozzáláttak a templom \ én leges rendbehozatalához. A provinciális későbarokk stílusban történt építkezések nem sokat törődtek a régebbi részletekkel. A rongált későgótikus boltozatot teljesen lebontották, s a háromhajós belső teret az eredetinél jóval alacsonyabb fiókos dongaboltozattal fedték be. A nyugati homlokzat elé némiképp historizáló nyolcszögletes tornyot építettek (93. kép). A belső nyugati részén hatalmas és kissé nehézkes orgonakarzatot emeltek feltehetően az elpusztult gé)tikus nyugati karzat helyére. (A nyugati homlokzatot a toronnyal és a karzattal annyira átépítették, hogy a korábbi perié)dusoknak itt semmiféle nyomára nem akadtunk. Hogy az eredeti bejárat és nyugati karzat 114. kép. Az 1490-ből származó vörösmárvány sírok az északi mellékhajóból, 1964.