Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Gervers-Molnár Vera: A sárospataki r.k. plébániatemplom története az 1964-65 évek ásatásainak tükrében

105. kép. A templom északnyugati sarka a hozzáépített XVI. sz.-i várfallal, 1965 106. kép. A templom belseje kelet felé nézve a XVII. és XVIII. sz.-i szintmaradványokkal és a városfal alkotta karzattal a három hajót meghosszabbították két boltszakaszszal, s így kialakították a ma is meglevő és igen szokatlan téglalap formájú alaprajzot. A templom átalakításakor az építők nem hagyták minden figyelmen kívül a korábbi periódus stílusát. A régi szentélv mérműves ablakait gondosan megőrizték, majd visszahelyezték az újonnan épült falakra. A négy keleti pillér a korábbi pilléreket utánozta, ha részletformáik kevesebb finomságot is mutatnak. A boltozási rendszert azonban nem másolták, s mivel a XV. sz.-i karcsú falpilléreket négyszögletes, darabosan erőteljes félpillérekkel takarták el (107. kép), felmerül a kérdés, vajon nem építették-e ekkor újjá a templom teljes boltozatát is. A városfal miatt a templom belső északi oldala mentén egy elég széles oldalkarzat keletkezett (106. kép), melyet még az utolsó barokk átépítés is karzatként állított helyre. A templom keleti és déli oldalán levő falpilléreken pedig azt figyelhettük meg, hogy aránylag alacsonyan, nagyjából pontosan az északi karzat szintje alatt, egy meglehetősen nagy darabon a pilléreket nem kőből faragták (lábazati, majd teljes felső részük kőből faragott), hanem téglával és faragatlan kövekkel falazták ki (107. kép), s ez a megoldás minden egyes pillér esetében azonos méretben és szinten ismétlődik. Szakái Ernő

12 boltváll indításának vagy legalábbis tervezett indításának a helvét vélte felismerni ezekben az utólagosan falazott pillérrészletekben. S valóban, nem elképzelhetetlen, hogy a Perényiféle átalakítási munkálatok egy nagyszabású körbefutó karzat építését tervezték a keleti és déli oldalak mentén, melyre az okot és ötletet az északi oldalon a városfal hozzáépítése miatt magától is keletkezett karzat adhatta. Hogy ez a terv valóban kivitelezésre került-e, nem tudjuk. Karzat nyomaira a keleti és déli falakon nem bukkantunk, s az ásatások sem hozták elő a falak mentén kőből épült tartó-szerkezet maradványait. Feltűnő azonban, hogy főként a templom keleti oldalfalán igen sok fal-bekarcolást találtunk, nem egyszer igen gondosan írott szöveggel, s igen nagy magasságban. Ezek a feliratok azt látszanak indokolni, hogy legalábbis valamiféle faszerkezetű karzat állott itt, amely a későbbiek során nyomtalanul elpusztult, s amely megőrzött valamit az eredetileg kőből tervezett körkarzat alapgondolatából. (A karzat építésében a templom protestánssá válásának volt szerepe.) Lehetséges, hogy a templom délnyugati sarkánál megtalált szabadon álló harangtorony is ezzel az építkezéssel van összefüggésben (108. kép). Az alapjaiban talált XV. sz.-i gótikus faragott kőtöredékek korábbi voltának feltételezését is elvetik. Ez a nagyméretű átalakítás egészen természetesen a templom szintjének megváltoztatását is magával hozta. A hajóban az új szint mélysége 250 cm lett, a szentélyben pedig vagyis a két keleti boltszakaszban — nagyjából —205 cm. A hajóban ennek a szintnek sem maradt meg a burkolata, helyzetét csupán a kutatóárok metszetfalainak segítségével tudtuk meghatározni. De a szentély-