Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Gervers-Molnár Vera: A sárospataki r.k. plébániatemplom története az 1964-65 évek ásatásainak tükrében

déli és keleti oldalán kívül azonban előkerült egy kerítőfal, mely későbbi a rotundánál, hiszen hozzáépítették, de korábbi a XIV. sz. második felénél, mivel a XIV. sz.-i sokszög záródású szentély alatt fut végig (93. kép) Gömöri János 1969. évi ásatásai a fal építését meglehetős pontossággal a XIV. sz. közepe tájára határozták meg, ugyanis egy Róbert Károly éremmel datált mészégető kemence és egy XIII —XIV. sz.-i cseréptöredékeket tartalmazó hulladékgödör került elő alóla.

7 Ez a kerítőfal a nyomtalanul elpusztult román templomhoz tartozhatott. Lehetséges, hogy a román templom maradványait a későbbi gótikus egyház falai magukban rejtik. A falkutatások során igen feltűnő volt, hogy amikor kibontottuk a déli előcsarnok emeleti kápolnájának a templom belseje felé nyílé) hatalmas ívét, melyet feltehetően az 1737-es tűzvész után falaztak el, abból egy a XIII. sz.-i, tatárjárás előtti évtizedéből való bélletes román kapuzatnak nagy számú töredéke került elő. Önként vetődik fel a kérdés, vajon nem a XIII. sz.-i pataki templom déli kapujához tartoztak-e ezek a töredékek ? Nem elképzelhetetlen, hogy a gé)tikus egyház déli fala megegyezett a román kori déli fallal, s hogy a román kori déli bejáratot a későbbi építkezések során sem pusztították el, hanem inkább tovább használták. A kapuzat talán csak az 1737-es tűzvészkor sérült meg annyira, hogy el kellett bontani, s így töredékeit a megsérült előcsarnok ívének elfalazásához használták fel. Amennyiben feltevésünk helytálló, érthetővé tenné, miért nem találtuk meg még töredékes formában sem a déli bejáratra utaló gótikus töredékeket. Bár a kérdés végleges igazolásához több hiteles és „in situ" előkerült leletre lenne szükségünk, azok hiányában csak többé vagy kevésbé valószínű feltételezésről lehet szó. XIV. SZÁZAD A Keresztelő Szent János nevére szentelt egyház XIV. sz.-i építkezéseiről ismereteink még mindig meglehetősen hézagosak. De az bizonyosnak látszik, hogy ez a század nagy változást jelentett a templom konstrukciójában. Az ásatások és a falkutatások megmutatták, hogy a XV. sz.-i háromhajós templom, melynek főhajója a nyolcszög három oldalával záródó kétboltszakaszos szentélyben folytatódott, mellékhajói pedig egyenesen záródtak, egy korábbi, valószínűleg a XIV. sz. második felében épült bazilikái is felépítésű gótikus templom alapfalain nyugodott, mely alaprajzi típusában a kora gótikus szerzetesi templomokkal mutatott bizonyos rokonságot. Kbből a templomból csak csonkok maradtak meg a későbbi felmenő falakban, de az északi oldalon a várfal kutatása közben feltártuk a XIV. sz.-i egyház hajójának az észak-keleti sarok pillérét" (jelenleg a harmadik pillér mellett keletről számítva az északi oldalon, 93. kéj)), melynek alacsony volta döntő bizonyíték arra, hogy a kora gótikus templom bazilikális felépítésű volt. Több hasonló támpillért nem találtunk, amit az magyarázhat, hogy a későbbi — XV. sz.-i — pillérek a helyükre épültek. A belső ásatás során ennek a bazilikális rendszerű templomnak nem találtuk meg a tagoló) pilléreit, a korai pillérek helye feltehetően pontosan megegyezett a XV. sz.-i nyolcszöges pillérek helyével. Lehetséges, hogy a XV. sz.-i déli előcsarnok falában talált faragott kövek között ennek az építkezésnek voltak ott boltozati bordatöredékei. A XIV. sz.-i templom szintje a hajóban az 1964 előtti szinthez viszonyítva 263 cm mélységben volt,

9 s így nagyjából megegyezett a hajó XV. sz.-i szintjével. Szentélye enyhén fel volt magasítva ( -253 cm). Padozatát meszes terrazzóból öntötték, melynek maradványait a szentély keleti végének északi részén, a jelenlegi templom külső keleti fala mellett feltárt területen találtuk meg. XV. SZÁZAD A templom építéstörténetében a XV. sz. jelenti az első, nagyjából jól meghatározható korszakot. A XV. sz.-i építkezések alkotják a jelenleg is fennálló épület jelentős részét (96. kép). Az egyház a XIV. sz.-i alaprajz megtartásával csarnok-templommá épült át ekkor. A déli bejárathoz négyszögletes alaprajzú előcsarnok-tornyot emeltek (97. kép), melynek földszintje csillagboltozatos nyitott előcsarnok volt déli oldalán hatalmas íves bejárattal. Ajtószerkezetes kapu csak a templom tulajdonképpeni déli falából nyílott a belső térbe. Emeleti része különálló karzat avagy kápolna volt ugyancsak csillagboltozattal, mely hatalmas nyitott csúcsívvel kapcsolódott be a templomtérbe (98., 99. kép), s melyet a templom belsejéből nyíló ajtón keresztül (100. kép) keskeny sokszögletes csigalépcső-torony (101. kép) által lehetett megközelíteni. A három hajót monumentális, négyszögletes, prizmás lesarkítású lábazatokból kiinduló, homorúan ívelt oldalú nyolcszögletes pillérek választották el egymástól, melyeknek az oldalfalak mentén jelentősen keskenyebb, magas lábazatból induló szögletes falpillérek feleltek meg. Ezeket a falpilléreket a későbbi — XVI. sz.-i — átalakítások teljes mértékben elfalazták. Kutatásaink során csak néhány helyen sikerült kibontani maradványaikat (102. kép). Az eredeti boltozat az 1737-es tűzvészkor javarészt elpusztult, s a XVIII. sz. végének helyreállításai kevés nyomát őrizték meg. A falkutatások megmutatták, hogy a boltozatot hordó bordák a