Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Ferenczy Károly: A sárospataki r.k. plébániatemplom műemléki feltárása és helyreállítása

inkább ki akartuk emelni a gazdagon tagolt homlokzatok hiteles műemléki értékét. A környező hegyek-síkságok messzeségeiből is jól látható toronysisak tetejére visszahelyeztük az újraaranyozott keresztet, de az óraszerkezet még nem készült el. Bár ezidőszerint a négy világtáj irányában kiképzett óralapokon hiányoznak az idő mutatói, de a máris jelentkező kisebb hiányosságok azért kérlelhetetlenül jelzik az idő múlását. GÉPÉSZETI MUNKÁK A templomban talált csekély gépészeti szerelvény elavult volt, az elektromos vezetékeket, lámpatesteket újra felhasználni nem lehetett. A templom teljes gépészeti munkáit újra kellett tervezni és készíteni, hogy egyrészt a rendeltetésszerű, másrészt idegenforgalmi használathoz korszerű gépészeti installáció álljon rendelkezésre. Megoldandó gépészeti feladat volt: — a világítás, — az akusztikai berendezés, - bizonyos helyiségek temperálása, — mechanizmusok gépesítése. A világításnál az általános megvilágítás és az oltárképet és a barokk orgonát megvilágító díszkivilágítás volt a feladat. Az olvasó világítás és a reflektorok fehér fénye mellett a díszkivilágítás színes fényhatásokat kever a templomba. A sárgás tónusú neoncső a főoltárkép szegélye mögé rejtve aranyozza be a hatalmas berendezési tárgyat, míg a missziós kereszt mögé rejtett vörös neon az E-i Stahremberg-kapu fülkéjét borítja el. A sekrestyébe és a téliesített kápolnába műemlék értékű csillárok helyett sajnálatosan talmi másolatok kerültek. A mellékhelyiségeket opál lencseburák világítják meg. A rekonstruált D-i földszinti előcsarnok és oratóriumemelet rabitz boltozatának záradéknyílásában alulról takarva úgy helyeztük el a lámpákat, hogy a fényük a negatív bordahornyokat végigpásztázva kirajzolja a boltozatrendszert. A torony földszinti helyiségét és a karzat alatti előtér világítását a mennyezetek közepébe rejtett lámpatestek, míg a templom általános szükségvilágítását a mennyezet-opeionba helyezett körte biztosítja. Az akusztikai berendezések a mikrofon és a hangszórók kiépítését és az idegenforgalom részére automatikusan kapcsolható magnetofon-felszerelést tartalmazzák. A sekrestye és a téliesíthető kápolna temperál ására elektromos árammal fűtött, padok alá rejtett vízmelegítésű csőradiátort terveztünk. A gyóntatószékeket beépített, ill. beállítható infrasugárzók melegítik. A tervezési programban szerepelt az orgona fúj tatójának, a harangok mozgatásának és a toronyóra elektrifikálásának, valamint a fényhirdetőtáblának a felszerelése. A sekrestye új toldalékában WC és vízvételi helyiség létesült. A vizes helyiségeket bekötöttük a városi vízhálózatba. A szennyvíz részére derítő és ülepítő medencéket készítettünk sajnos, az akkor még fel nem tárt középkori iskola falmaradványainak közepébe. A környező terepnél mélyebben fekvő templomelőtér és a tetőre hulló csapadékvíz oly fontos elvezetésére a városi közműbe bekötött csatornarendszert építettünk ki. A megépített csatorna azonban nem megnyugtató, és a még el nem készült tereprendezéssel együtt súlyos hibaforrásként a teherhordó altalaj átázására vezethet, a helyreállított templom állagát veszélyeztetheti. A KÖRNYEZETRENDEZÉS (91., 92. kép) A helyreállítás előtti ütött-kopott templom rendezetlen környezetben állt. Mintha soha semmiféle kultúrterület nem övezte volna, olyan kopár, gizgazos, vagy művelésével régen felhagyott parkosításnyomok, megtépdelt vagy egymásra nőtt fák terültek el a templom körül. Az ásatás azután rácáfolt a feltárás előtti látszatra, mert rendkívül gazdag régészeti kultúrterületet hozott napvilágra. Indokoltnak látszott Patak és temploma közel ezeréves történetét szemléltető egymás mellé halmozott leleteinek bemutatása, rendezett környezetbe ágyazása. E célt szolgáló környezetrendezési tervünk a sárospataki műemlékegyüttes összefüggésében, de a megvalósítás lehetőségével — akkor úgy gondoltuk reálisan — megalkudva oldotta meg a sajnos mindmáig be nem fejezett romkert és a még el sem kezdett környezetrendezés és parkosítás műszakilag is feltétlenül indokolt, de esztétikailag is kívánatos igényét. A templombelsőben feltárt középkori padlószint visszaállítása egyértelművé tette a külső szint viszszaállítását is. A templombelső másfélméteres szintsüllyesztésével szemben a külső terepből nem egész egy méter vastag földréteget kellett volna letermelni, de ezt nem lehetett mindenütt. A küszöbök által meghatározott eredeti szintet csak a D-i oldalon sikerült zavartalanul visszaállítani, mert a Ny-i oldalon a XVIII. század végi toronybejárat, a K-i oldalon pedig a XVI. század közepéről származó) városkapu küszöbszintje meg a jelenlegi utcaszint a mélyítést értelmetlenné tette volna. A külső terepsüllyesztés határát a cinteremfal egyértelműen kijelölte, hiszen önként adódott,hogy a közel terepszintig megmaradt fal kiegyenlítve betöltse a támfal szerepét. Miután ugyanerre a feladatra a cinteremfal közé ékelődő harangtorony viszonylag magas fala is alkalmas volt, egyetlen szakaszon kellett új támfalról gondoskodni, a középkori szinten talált rotunda nagyon alacsony falromjainál. E falakat csupán konzerváltuk, de nem falaztuk fel, nehogy a nagyjelentőségű lelet esetében a már nyílásokkal, esetleg architektonikus elemekkel tagozott felmenőfal bizonytalanságába tévedjünk. Az új támfalat ezért a rotunda cinteremfal közötti szakaszán úgy oldottuk meg, hogy vékony vasbeton falat emeltünk a fal külső szélén. A mű-