Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

BEVEZETŐ - Dercsényi Dezső: A magyar műemlékvédelem 100 éve

Az említett koncepció először az 1960-ban megjelent Országos Építésügyi Szabályzatban kodifikálódott, melynek a városrendezésről és műemlékvédelemről szóló első kötete együttes megjelentetésében is kifejezte e két terület szoros összetartozását. Az Országos Építésügyi Szabályzat számos területen tovább bővítette a 13/1949-es tvr-t. A műemlék több kategóriáját vezette be: az eddigi műemlék fogalom mellé a műemlék jellegű, a városképi jelentőségű védett építmények fogalmát, mint bizonyos fokig alacsonyabb érték kategóriákat, a műemlék környezetének védelmét és lényegében a védett városok gondolatát is. Rendkívül részletes eljárási szabályokkal pedig a műemléki hatóság jogkörét bástyázta körül, illetve az építésügyi hatóságnak a műemlékvédelemmel kapcsolatos kötelességeit határozta meg. Ennek lényege, hogy bármily védett objektumra vonatkozó hatósági engedély csakis a műemléki hatóság előzetes meghallgatása után adható ki, és annak kikötéseit az engedélybe be kell foglalni. Az Országos Építésügyi Szabályzatban foglaltakat az Építésügyről szóló 1964. évi ITT. törvény kodifikálta, szervesen beépítve a műemlékvédelmet az építésügy kereteibe.

5 A törvény első végrehajtási utasítása az 1/1967 sz. EM rendelet a törvény felhatalmazása alapján részletesen rendezte a nyitva maradt problémákat, megalkotva a műemlékvédelem kódexét.

6 Az 1872-es Ideiglenes Bizottságtól és az 188l-es első műemléki törvénytől kezdve a vázolt fejlődés vezetett oda, hogy ma Magyarországon korszerű jogszabályok és ütőképes komplex szervezet biztosítja a műemlékek védelmét. II. A Műemlékek Ideiglenes Bizottsága megalakulása után azonnal hozzálátott a műemlékek számbavételéhez felismerve, hogy a műemlékek nyilvántartása a védelem egyik legfontosabb előfeltétele. Nyilvántartási íveket fektetett fel, melyeket szétküldött tagjainak, vidéki levelezőinek, s ezeken nemcsak a műemlék leírását, hanem történetét s lehetőség szerint alaprajzát, legfontosabb részleteit is rögzíteni kívánta.

7 Ezen és nagyméretű bibliográfiai munkán alapul Gerecze Péternek 1906-ban közzétett impozáns műve, mely ,,A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma" címet viseli.

8 Ez az egész kötetet kitevő gyűjtemény szempontjai miatt is említésre méltó, amennyire lehetséges, kiterjed az ingó műemléki anyagra is, s ugyanakkor a műemléki korhatárt 1711-ben állapítja meg. AIT. Rákóczi Ferenc szabadságharcát lezáró békekötés éve a magyar művészet fejlődésében a török megszállás alá nem került Dunántúl és Felvidék kivételével a barokk stílus első éveit jelenti. Ezek szerint Gerecze kora felfogása szerint a barokk emlékanyagot még nem tekintette védelemre méltónak. A jegyzékből az is kitűnik, hogy a műemlékké nyilvánítások elmaradása elsősorban a törvény fentebb már elemzett hiányosságaira vezethető vissza, mert Gerecze jegyzékében a védelemre méltó anyag - a már általunk észlelt korlátok között lényegében össze volt gyűjtve. Ez indokolja azt is, hogy nem hivatalos formában több jegyzék is kiadásra került mint ,,ideigleïies" jegyzék, melyek azonban sohasem váltak végleges, hivatalos jegyzékké. Fel kell említenünk ezt a kezdeményezést azért is, mert a sorozat, melyben Gerecze műve megjelent, az első önálló műemléki periodika, melyből összesen négy kötet jelent meg

0 a háború előtt. Az egyes szakcikkek elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia folyóirataiban, az Archaeológiai Közleményekben és az Archaeológiai Értesítőben, illetve egy-egy kiemelkedő objektumra vonatkozó monográfiában láttak napvilágot. Az 1919-es Tanácsköztársaság reformterveiben elsőrendű helyet foglalt el a műemléki nyilvántartás. Meg is kezdtek bizonyos előmunkálatokat, pl. a budapesti műemlékek felmérését, de a koncepciózus tervek megvalósítására nem kerülhetett sor. A Műemlékek Országos Bizottsága 1934. évi átszervezése e területen is gyökeres fordulatot hozott. Genthon István kezdeményezésére megindultak a topográfiai munkálatok, elsősorban az ő példátlan munkabírására alapozva. IC munkálatok egy 20 kötetre tervezett részletes nagytopográfiai sorozat létrehozását célozták, valamint mivel annak megjelenése évtizedekig húzódhatott, mint látjuk, ahogy Európa-szerte húzódik is átmeneti kézikönyvként a Dehio-rendszerű kistopográfia kiadását tervezték. A nagy topográfia első kötete: Esztergom műkincseinek catalogue raisonné-ja 1948-ban megjelent, a kistopográfia azonban csak a következő periódusban jelenhetett meg.

10 Egyébként a Műemlékek Országos Bizottsága a szakirodalom érezhető hiányán Gerevich Tibor szerkesztésében megjelenő sorozatokkal 1 I