Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Ferenczy Károly: A sárospataki r.k. plébániatemplom műemléki feltárása és helyreállítása

RÉGÉSZETI KUTATÁS A templom belső ásatása páratlan értékeket hozott felszínre (lásd régészeti leírást), bár épp a legjelentősebb és tudottan ide temetkezett történelmi személvek sírja (Lórántffy Zsuzsanna) sajnos, nem került elő. Az eredeti padlószínt kb. 1000 m

3 föld kitermelése után másfél méter mélységben feküdt. A különböző korokban egymásra rétegeződött padlószinteken in situ és másodlagosan burkolatnak lefektetett síi-emlékek és különböző anyagú: terazzo, négyszögletes tégla, kőlap-padozat töredékek kerültek elő. A sírlapok egy része és természetesen a kriptafedlapok eredetileg is a padozatba szánt kőfaragványok voltak. A legtöbb azonban oldalain is faragott, szabadon álló szarkofág, tumba darabja, illetőleg falra szánt epitáfium tartozéka lehetett. A szintsüllyesztés nyomán felszínre kerültek a pillérlábazatok. A négyzetes hasábon induló, majd prizmás saroklevél közvetítésével nyolcszögletű és hornyolt párkányban végződő lábazatok megjelenése visszaállította a pillérek architektonikus teljességét. A lábazat formája mindenütt azonos, de a lábazati párkány metszéspontjain álló sarok levelek formálása az első öt állásnál ívelt, míg az utolsó kettőnél egyenes (51., 52. kép). A középpillérekhez hasonlóan a keskeny sokszögű régi falpillérek feltárt lábazata is négyzetes hasábból vált át ívelt hornyú, nyújtott háromszögű sarokkiképzéssel a nyolcszög hat oldalába és párkánnyal zárul (58. kép). Az 1671-ben tört D-i és É-i Stahrenberg-kapukon kocsiút vezetett át a templomon. A kocsiforgalom akadálytalan lebonyolítására az útba eső oszloplábazatok kiálló részeit levésték. A XVIII. századi padlószinten a jelenlegi főoltár alatt egy korábbi főoltár, az előtte álló oszloppároknak támaszkodva 4 mellékoltár barokk vonalazású posztamense került elő, az ötödik pedig az É-i fal közepén. A templom belső falán kisebb-nagyobb foltokban régi meszelt vakolatok, illetve az utólagos rávakolhatóság érdekében kalapáccsal be-be ütögetett „pikkelt" vakolatmezők kerültek elő. A tüzetesebb megfigyelés e vakolatokon régi falrafirkálásokat, bekarcolásokat fedezett fel, többek között évszámokat, kezdetleges rajzokat, feliratokat. Feltűnő volt, hogy a templomfal derékmagasságában is telefirkált vakolatfoltokat lehetett találni. Tehát valamikor e magasságokat közvetlenül meg lehetett közelíteni. A templom belső szintkutatása után sor került a külső terep feltárására. A régészeti kutatás az előkerült nyomok által vezetve kiterjedt a templom egész környékére. Építészettörténeti kronológiába sorolva az ásatás alábbi leleteket, illetve építmények alapfalait hozta felszínre: lakógödrök kisebb jelentőségű neolitikus újkőkori lakóhelyek, - rotunda a templomtól D-re 13 méterre 7 mé-