Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Czeglédy Ilona – Sedlmayr János: A csengeri református templom

A szentély K-i falához tapadó,most feltárt kriptának kellett a legkorábban elkészülnie. Ennek K-i falát maga a szentély K-i fala képezi. Megtaláltunk benne szórványként egy feltétlenül XVI. századi temetkezésből ottmaradt kis niellodíszes, smaragd kővel ellátott női gyűrúcskét. A kriptát már legkésőbb akkor kiszedték, amikor a most bennetalált koporsót belehelyezték, 1749-ben. Most Diószegi István református prédikátor selyemmel bevont kis rozettákkal kivert koporsóját találtuk a sírban. Felirata: T. T. DIÓSEGI ISTVÁN URAM OBIIT 1749. D. 30. AP. A ET. Suae. 50 A koporsón belül jobbára csak a csontok maradtak, továbbá ezüstcsipke — feltételezhetően — a papi talár aljáról, melléről és az egyik bársony csizma darabja véretekkel kirakva. A másik általunk feltárt kriptába valószínűen öt embert temettek el. Ez bolygatatlan volt, de igen rossz fenntartású, mind a csontok, mind pedig a mellékletek. A dél felőli 1. koporsóból alig maradt néhány rozettával kivert betű és a mellékletekből pedig: bordó vagy rózsaszínű bársony pruszlik, szoknya darabja, karmos foglalatban halványzöld smaragdköves aranygyűrű és egy gyöngydíszes kis bőrerszény darabja maradt meg. A második koporsóban férfit temethettek el. Köves ezüstgyűrű, bársonyszalagon gyönggyel, kis kövekkel díszített bojtos öv részlete maradt meg belőle. A harmadik koporsó három rétegű volt. A csontokból jóformán semmi nem maradt, de ide is férfiakat temethettek el, az ornamentális díszű mentekötőlánc, és a két különböző övgarnitúra alapján, amelyet itt találtunk. Ez a kripta a XVI. század második felében készülhetett, s félreeső helye miatt elkerülte a többszöri sírfelbontásokat. A templomon kívül húzott kutatóárkokban a külső szintet határoztuk meg. Előkerült az eredetileg egyhajós templom ENy-i külső támpillére a toronytól E-ra (82. kép), és az északi mellékhajó belsejében is. Az egykori cinteremfal nyomvonalát, korlátozott ásatási lehetőségeink miatt nem tudtuk meghatározni. A három helyen nyitott próbaárokban nem találtuk meg. A templomot kerítő falról, ill. annak újjáépítgetéséről több XVIII. századi forrás számol be. Valószínű, hogy a templom körüli telek bővítésekor egészen elbontották. így helyét vagy kiszedett helyét csak hosszadalmas munkával lehetne meghatározni. Külön említést érdemel még az, hogy az északi szélvédőcsarnok elbontásakor, annak alapozásából érdekes, szép, renaissance ablakkeret darabjai kerültek elő (83. kép). Fz a keret XVI—XIX. századi forrásokban szereplő, a templom melletti dombon állott Melith-kúriához tartozhatott. Hitelesíti az írott forrásokat. A TEMPLOM HELYREÁLLÍTÁSA A helyreállítást az OMF — mint az általa vég zett munkák többségénél kettős céllal irányozt elő: az emlék állagának biztosítása, valamint . műemlék értékének fokozása miatt. A csengeri templom kívülről nem tűnt olvai rossz állapotúnak, a helyreállítás kapcsán azon ban sok rejtett hiba derült ki. A középkori fala] ma is elég erősek — mint a hasonló korból szár mazó épületeké általában —, a XVIII. és XIX századból származó hozzátétek azonban a kezdet leges munka és a faanyagok romlása miatt élet veszélyesek voltak. A két előcsarnoknak nemcsak ; fafödémé és a tetőzete, hanem a falazata is meg gyengült. Az északi bővítésről pedig a vakolat leveréskor kiderült, hogy téglafalazata nagyobb részt csak agyagba rakott, akárcsak a toronynál hasonló korú pártázata. Leginkább a faszerkezetei voltak hibásak: a födémek és a karzat tartószer kezete életveszélyesen rovarrágott volt. A deszka felületek ezenkívül a beázás miatt gombásak ii voltak. Ezért kellett a hajó kazettás mennyezeté is restaurálás céljából lebontani, vállalva azt, hogi a mennyezet visszaállítására csak néhány é^ múlva kerülhet sor. A bővítés fakarzatának fődé mét ugyancsak le kellett bontanunk, helyetti szilárd vasbetonfödémet készítettünk. A műemlék értékfokozása elsősorban a kutatásn támaszkodó visszaállításból adódott. 84. kép. A templom helyreállítás után