Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Merényi Ferenc: A felszabadulás utáni 25 év műemlékvédelme

Ez a rendelet hozta létre — éspedig hatósági jogkörrel — a Múzeumok és Műemlékek Országos Központját (MMOK), amely csak néhány évig működött, majd a múzeumügy a művelődésügyi tárca keretében maradt, míg a műemlékvédelem az építésügy irányítása alá került. A jelenlegi intézmény, az önálló apparátussal és költségvetéssel rendelkező Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) 1957-ben alakult meg az akkori Építésügyi, ma Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium irányítása alatt. Hatásköre az ország teljes műemléki állományára kiterjed, azzal a megszorítással, hogy az ország fővárosában található műemlékek helyreállításával és fenntartásával az ugyancsak akkor létrehozott, szervezetileg és financiálisán önálló, de szakfelügyelet vonatkozásában az Országos Műemléki Felügyelőség alá rendelt Budapesti Műemléki Felügyelőség foglalkozik. A műemléki vonatkozású jogszabályokat az 1949. évi 13. törvényerejű rendeletben foglaltak értelemszerű alkalmazásával és továbbfejlesztésével az építésügyet szabályozó 1964. évi III. sz. törvény, illetve az azt kiegészítő 1965. évi 38. sz. építésügyi miniszteri utasítás és az 19(57. évi 1. sz. építésügyi miniszteri rendelet tartalmazza. A szervezeti, anyagi, személyi és tárgyi lehetőségek e biztosítása együttesen azt eredményezte, hogy a magyar műemlékvédelem hivatalos intézménye — státusában és szervezetében egyaránt — nemzetközi viszonylatban is a legkiválóbbak közé számít. Az előzőekben utaltunk már arra, hogy a korszerű elveket valló műemlékvédelem hazánkban komoly tradíciókkal rendelkezik. E hagyományok, valamint a műemlékvédelem teljes problematikáját nemzetközi síkon először megfogalmazó 1931. évi Athéni Carta (s az azt követő, ugyancsak 1931. évi itáliai Carta del Restauro) nyomán a harmincas évek közepén hazánkban kibontakozott említett korlátai ellenére is — európai színvonalú műemlékvédelmi tevékenységre már utaltunk. A második világháború pusztításai nyomán bekövetkezett átmeneti gyakorlati nehézségeket, elvi zűrzavart követően a felszabadulás utáni 25 év eredményei e hagyományok alapján a kibontakozó elméleti és a kiterebélyesedő gyakorlati tevékenység folytonos kölcsönhatása, a műemlékvédelem elvi és módszertani kérdéseinek állandó finomítása, folyamatos elmélyítése nyomán születtek meg. Az elmélet és a gyakorlat változásában-fejlődésében is mindig szoros egységének köszönhető, hogy az Athéni Cartában lefektetett elveket korszerűen újra megfogalmazó 1964. évi Velencei Carla koncepciója teljes mértékben azonos a mai magyar műemlékvédelem - megvalósult helyreállításokban tükröződő — elveivel. A Velencei Carta — a műemlékvédelem ugyancsak 1964-ben megalakult nemzetközi szervezetének, az ICOMOS-nak elvi alapokmánya - tehát igazolja és fémjelzi felszabadulás utáni műemlékvédelmünk hivatalos irányvonalának helyességét, korszerűségét, európai szín vonalát. Az a tény, hogy műemlékvédelmünk a legszorosabban kapcsolódik a magyar építés és városfejlesztés ügyének legfelsőbb szervezetéhez, szocialista körülményeink között olyan lehetőséget biztosít mind az egyedi műemlékek, mind pedig a műemléki együttesek és környezetük védelme szempontjából, ami úgyszólván páratlan a világon. A tudományos kutatás, a tervezés és a realizálás egy helyen történő komplex és egybehangolt megvalósításának, a műemlékügy különféle szintű propagálásának lehetősége aligha adatott meg más országok hasonkS rendeltetésű intézményei számára. A hatósági jelleg, a szakigazgatás műemléki vonatkozású kérdéseinek gazdaként i birtoklása pedig a lehetőségek törvények által biztosított érvényesítésének hatékony eszköze. Az építés és a városépítés szervezetéhez tartozás előnye mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy a műemlékek egyedi helyreállítása és fenntartása mellett a műemléki állomány egészét felölelő hatékony és intézményes védelemről való gondoskodás lehetőségét biztosítja a regionális, valamint a részletes rendezési tervek keretein belül. A magyar műemléki állomány érték és jelleg szerinti kategorizálása éppen ezért szorosan összefügg azokkal a jogokkal és kötelezettségekkel, amelyeket a rendezési tervek készítése során azok alkotóinak szem előtt kell tartania. A 7ttwemZé£-kategóriába tartozó épületet a tervező köteles adottságként kezelni, a tervezés során ahhoz alkalmazkodni, a rendezési tervbe akár jelentős kompromisszum és anyagi áldozat árán is belefoglalni. A műemlék jellegű, valamint a városképi jelentőségű kategóriákba foglalt objektumok — amennyiben különösebb áldozat nélkül gazdaságosan beleilleszthetők a rendezési tervekbe — lehetőség szerint helyreállítandók. Sorsuk éppen a rendezési tervek készítése során dől el. A 73 magyar városból 13-nak műemlékekben és műemléki együttesekben különlegesen gazdag történelmi városmagvát műemléki jelentőségű területté nyilvánították, ami a részleges vagy teljes rekonstrukció szempontjából számos előírást és megkötöttséget jelent.