Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Jelentések - Császár László: A Műemlékfelügyeleti (korábban Igazgatási) Osztály munkája 1967-68

inkább ellentétbe kerül a hatalmas változáson keresztülment paraszti életmóddal. A feladat tehát az, hogy egyedileg vagy együttesként meghatározzuk az emlékcsoport legkiválóbb alkotásait úgy, hogy ezek hathatós védelméről biztosan gondoskodni lehessen. Ennek érdekében elkészítettük a távlati tervi munka segítségével a védett népi építészeti anyag felülvizsgálatát, az elsődleges törlési, átminősítési javaslatot. Az összeállítás alapján vitaanyagot készítettünk az emlékek védelmi kérdéseiről, s azt megtárgyaltuk az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Területrendezési Főosztályának bevonásával. Ugyanakkor tovább folytattuk a népi építészeti kutatás irányítását, ütemezés készült a kutatás 1970. évi befejezésének érdekében. Nagyjában hasonlatos a helyzet a műemléki kastélyállományunknál azzal a különbséggel, hogy itt jóval több funkcionális lehetőség van, csak a megfelelő használót kell megtalálni. Ennek érdekében az egész magyar kastélyállományból kiválasztottuk érték és állag szerint azokat a legjellemzőbbeket, melyek fenntartása, használatba állítása fontos, és pusztulásuk nemcsak népgazdasági, hanem helyrehozhatatlan kulturális kár is lenne. Az összeállítást megfelelő elgondolásaink kíséretében felettes hatóságunkhoz továbbítottuk. Összeállítást készítettünk a jelentősebb, de szintén megfelelő funkcióval - karbantartással — nem rendelkező egyházi épületekről is. Itt néhány félreeső helyen levő elhanyagolt, nagyrészt kegyúri kápolnáról van szó, amelyekre az egyház sem tart igényt, valamint a már csak igen ritkán, vagy egyáltalán nem használt görögkeleti és izraelita templomokról. Ez összeállítás alapján tárgyalásokat kívánunk folytatni a megfelelő egyházi szervekkel a fenntartásra mindenképpen érdemes objektumokkal kapcsolatban. Építészeti múltunk emlékei minden arra érdemes darabjának védelmét, vagyis műemlékvédelmünk korszerűségét igyekeztünk szem előtt tartani akkor, amikor megkezdtük a XX. század építészeti emlékeinek felmérését abból a célból, hogy a legkiemelkedőbbek védettségét megoldhassuk. Ugyancsak lépéseket tettünk a már eddig is védett kegyeleti emlékeken túl a magyar múlt kiemelkedő és dicsőséges eseményeinek, első lépésben a munkásmozgalom főbb emlékeinek védetté nyilvánítása érdekében. A műemléki együttesek, városmagok védelmét célozza az a jogszabály, mely meghatározza az ún. műemléki jelentőségű területek védelmének körülményeit. E munkát tovább folytattuk, meghatároztuk a további műemléki jelentőségű területeket, melyeket védelem alá kell vonni. Tovább folytattuk a jelentős műemléki épületek környezetének meghatározási munkáját. Tevékenységeink második nagy csoportját az a munka alkotta, amely bizonyos fokig már az 1967 — 68-as évek előtt is szerepet játszott munkánkban és amellyel kapcsolatban a korábban elmondottakra támaszkodtunk. Ezek egyik része az Országos Műemléki Felügyelőség éves terveihez alapösszeállítások készítése. Ez bár már korábban szerepelt ügyrendünkben —, csak ezekben az években vált az osztály fontos feladatává. Részelemei azok a felelősséggel súlyozott, feletteseinktől és társszervektől jóváhagyott kiemelt területi összeállítások, amelyeket szintén ezekben az években öntöttünk végleges formába. Vonatkozik ez a Balaton-környék, a Duna-kanyar távlati terveinek előkészítésére, a Kőszegre és Sopronra vonatkozó kormányelőterjesztés műemléki részének összeállítására. Ezekben az években vontuk le a műemlékvédelem és az idegenforgalom között levő szoros összefüggések tapasztalatait. Ezeket szintén tervünk összeállításában, bizonyos rangsorolásban, valamint az idegenforgalmi szervekkel való lényegi tárgyalásokban gyümölcsöztettük. Ahhoz, hogy a Műemlékfelügyeleti Osztály ilyen fontos szerepet töltsön be a Felügyelőség működésébeii, ismét az eltelt évek munkájára, az ismeretanyag és a tapasztalat gyűjtésére kell hivatkozni. A bevált és jól kialakított területi előadói rendszer segítségével az osztály nyújtani tudta a legfontosabb adatokat a műemlékállomány állapotára, az egyes objektumok felhasználási lehetőségeire, a helyi igényekre vonatkozóan. Harmadsorban térünk rá azokra a feladatokra, amelyeknek megoldása ezekben az években is az osztályra hárult és amelyeknek sikerrel tett eleget. E tevékenységet a műemlékvédelem társadalmi aktíváinak szervezésénél, az államigazgatási és társadalmi szervekkel való munkakapcsolatok kiépítésében, valamint a műemléki propagandamunkában fejtettük ki. Társadalmi aktíváink a Műemléki Albizottságokban, valamint a most kiépülő műemléki jelentő- és figyelőszolgálatban tevékenykednek. Célunk az, hogy a már meglevő és működő Műemléki Albizottságok mellé a fontosabb helyeken újakat szervezzünk, s a már meglevőknek megfelelő fontosságot és tekintélyt adhassunk. E két évben is megszerveztük a Műemléki Albizottságok már hagyományossá vált értekezletét, 1968-ban Sárospatakon. Az értekezletet dr. Papp Lajos, a megyei tanács VB elnöke és dr. Szabó János, az építési és városfejlesztési miniszter első helyettese nyitotta meg. A bevezető előadást Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes „Műemlékvédelem és hazafias nevelés" címmel tartotta, majd az OMF igazgatójának és a Műemlékfelügyeleti Osztály vezetőjének előadása után másnap a korreferensi és egyéb hozzászólások hangzottak el. Végül az OMF igazgatóhelyettese foglalta össze az elhangzottakat. Mindkét napon autóbuszkirándulások keretében ismerkedtek meg a résztvevők itt is a környék