Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Román András: Gondolatok a budapesti városkép alakulásáról

13. kép. A krisztinavárosi magasház értelmetlenül metsz bele a budai városképbe akként fognak szólni róla utódaink, mint mi az Országos Ix'véltárról. Preisich Gábor és Benkhard Ágost (sajnos részben posztumusz) kitűnő írása (Budapest építészete a két világháború között)

,J említi, hogy azidőtájt ,,A hatóságok — elvileg — nem vitatták a tervek építészeti kvalitásait, azt kellett megállapítaniuk, megfelelnek-e az építésügyi szabályoknak és előírásoknak. Ezektől való eltérésre - kivételesen csak a Közmunkatanács adhatott engedélyt." Amennyire meg tudom ítélni, ma majdnem fordítottan áll a dolog. Az építési engedélyezési eljárás inkább az épület architektúráját boncolgatja, mintsem az előírásoknak megfelelő voltát. Érthető is ez, hiszen az Országos Építésügyi Szabályzat sűrűn változik, amíg az új készül, a régit már mindenki semmibeveszi. Ott hágják át, ahol csak akarják. Pedig az öreg szabályzat némely előírását, pl. azt, amelyik az engedélyezhető párkánymagasságról szólt meglevő környezetben, nem ártana ma sem fellapozni, mintegy a múltból merített tapasztalatcsere gyanánt. Ha valaki kételkedne benne, tekintse meg a Márvány utca zártsorú, magastetős házsorából lapostetővel is kiemelkedő új épületet (10. kép). A városképileg fontos területek, útvonalak felsorolásakor szándékosan kimaradt a város néhány 14. kép. Ilyen lesz a margitszigeti to-onyszálló városképi hatása, ha megépül