Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Jelentések - Major Máté: Dercsényi Dezső 60 éves

tői máig — a magyar műemlékvédelem különböző, változó szervezeteiben és pozícióiban dolgozik. Éspedig 1935-től 1949-ig a Műemlékek Országos Bizottságánál, 1949-től 1952-ig a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjában, ennek megszüntetése után az Építészeti Tanács Titkárságán, majd a Tanács beolvasztásával az Országos Építésügyi Hivatalba, e hivatal Műemléki Osztályán, annak vezetőjeként 1957-ig. Amikor ezt az intézményt is felszámolják, az Építésügyi Minisztérium Településfejlesztési Főosztálya Műemléki Osztályának élére kerül, s ebben a tisztségében a magvar műemlékvédelem elvi és gyakorlati munkájának felügyeletét, s a műemlékvédelem hatósági irányítását látja el. Ebben a pozíciójában nyolc évig tevékenykedik, s végülis, 1965ben, amikor minden műemlékvédelmi funkciót egy helyütt koncentrálnak, a hivatali hierarchiában eddig „alája tartozó" Országos Műemléki Felügyelőség igazgatójának helyettesévé, illetőleg ez intézmény tudományos vezetőjévé nevezik ki. A hatvan esztendős életkor betöltésének jubileuma tehát egybeesik egy másikkal, a műemlékvédelem munkájában sikerek és kudarcok között — eltöltött harmincöt esztendő jubileumával. Mintegy harmincöt esztendőt tesz ki Dercsényi Dezső tudományos pályájának, eddigi ideje is. Említett doktori disszertációjának publikálása óta elsősorban a középkori magyar művészet festészet, szobrászat, építészet problémáival és alkotásaival, illetőleg a műemlékvédelem elvi és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó írásainak cikkeinek, rövidebb-hosszabb tanulmányainak tekintélyes sora jelenik meg valamennyi tudósi felkészültségének, kutatói invenciójának, kritikusi képességének meggyőző bizonyítékaként. Durván számol va-becsülve mintegy 100 120 írása jelent meg Dercsényi Dezsőnek az elmúlt harmincöt esztendőben (közöttük egy-kettő társszerzővel), éspedig az ,,első félidő"-ben relatíve több, mint a másodikban. Ennek okát nyilván a műemlékvédelem felelős pozícióiban végzett, irányító munkájának nem könnyű voltában, ebből származó hatalmas elfoglaltságában kell keresnünk. Ha azonban figyelembe vesszük azt is, hogy ez az irányító munka mennyire közvetlen, mennyire az egyes konkrét feladatokhoz is fapadé), bízvást állíthatjuk, hogy a legtöbb, példamutató módon helyreállított műemlékünk melyet egyébként egy-egy építész neve fémjelez, egy-egy művészettörténész, régész neve hitelesít hordozza Dercsényi Dezső „beléjük írt" tudósi gondolatait is. Dercsényi Dezső oeuvrejében tehát nem csak tanulmányai sorakoznak egymás után — köztük a legjelentősebbek: A (már említett) somogyvári Szent Egyed apátság maradványai (Bp. 1934); Nagy Lajos kora (Bp. 1941); Nékesei Dömötör bibliája a washingtoni Library of Congressben (Bp. 1942); A székesfehérvári királyi bazilika (Bp. 1943); Az esztergomi Porta Speciosa (Bp. 1948); Visegrád műemlékei (Bp. 1951); A sárospataki Rákóczi-vár (Bp. 1953. Gerő Lászlóval); A jálci templom (Bp. 1957); Vác (Bp. I960. Granasztói Pállal); A Képes Krónika (Bp. 1964): Pécs (Bp. 1966.Pogány Frigyessel és Szentkirályi Zoltánnal) —, hanem a legtöbb műemlékünk helyreállításában testet öltött tanulmányok jelentős — bái- lemérhetetlen — része is. Dercsényi Dezsőnek, tudományos és szerzői működésén túl, rendkívüli fontosságú a tudományszervezési tevékenysége is, mely a műemlékvédelmi szervezet továbbfejlesztésében, és a műemlékvédelmi jogaikotásba7i való intenzív részvétele mellett, elsősorban jelentős szerkesztői munkásságában nyilvánul meg. Szerkesztője — és részben írója — a Magyarország Műemléki Topográfiája, c. sorozatnak, melyet 1952-ben indít, azóta nyolc kötetét jelenteti meg, de már további két kötete is megjelenőben van. Szerkesztője, 1953 61 között, a Művészettörténeti Értesítő kilenc folyamának, mely folyóirat, az előbbivel együtt a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt jelenik meg. Szerkeszti és írja a két kötetes, ez ideig már több kiadást megért (első: 1956) Magyarországi Művészet I. kötetét, mely a honfoglalástól a XIX. századig tárgyalja a témát. És 1962-től szerkeszti a Műemlékeink című népszerű és olcsó kiadványsorozatot (mely

r — éppen olcsósága miatt csak az Állami Könyvterjesztő Vállalatnál nem népszerű ). Munkája, érdemei elismeréseként az új tudományos minősítések bevezetésének évében, 1952-ben, megkapja a művészettörténeti tudományok kandidátusa fokozatot. Két évvel később, 1954-ben, a Sopron és környékének műemlékeit tárgyaló (Csatkai Endrével közösen szerkesztett, részben írt) topográfia kötetéért (szerzőtársával együtt) a Kossuth-d íjjal jutalmazzák. Az UNESCO műemléki szervezete, az ICO MOS, 1965-ben végrehajtó bizottságának tagjává, választja. Miként az előbbi, művészettörténeti és műemlékvédelmi tevékenységének és eredményeinek külföldön is ismertségét és nagyraértékeltségét bizonyítja, hogy 1966-ban, Kodály Zoltán és Németh László után, harmadik magyarként megkapja a nemzetközi Herder-díjat. íme hatvan évi élet és harmincöt évi tudományos pályafutás néhány adatban felsorolt története. S amikor mindezt lejegyeztem, és a szűkebb meg a szélesebb szakterület nevében legjobb kollegiális és baráti jókívánságaimat jegyzem hozzá, remélem, hogy még sok ilyen jubileum megünneplésére ad alkalmat jó egészségben, erőben - Dercsényi Dezső. Major Máté