Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Jelentések - Major Máté: Dercsényi Dezső 60 éves

DERCSÉNYI DEZSŐ HATVAN ÉVES Az utóbbi években általánossá vált szokás szerint kevés kivétellel a hatvanadik betöltött esztendő az az első olyan alkalom, melyen az elért kerek életkor szolgál ürügyül valakinek megünneplésére. Arra tehát, hogy erről az idő-magaslatról visszatekintve, megemlítsük pályája fontosabb állomásait, számba vegyük, mérlegre tegyük, az ,,egyenleg"-ét kimutassuk mindannak, amit eddig produkált, s nekünk, a társadalomnak átadott. Talán ezért is alakult ez ki, mert a hatvanadik életév lezárulásának időpontja egyben a ..megérdemelt nyugalom" lehetséges — és általában szokásos — kezdetének időpontja is. Az az időpont tehát, ameddig nemcsak az alkotó ember önmagától, hanem a társadalom is joggal elvárhatja tőle a szüntelen teremtő tevékenységet, az alkotásokat, melyek a ,,lét" gazdagításával közvetve, a ,,tudat"-éval közvetlenül járulnak hozzá az általános haladáshoz, az élet színvonalának emelkedéséhez. Távoli és közeli történeti tények és egyre szaporodó maiak bizonyítják azonban, hogy a hatvan év határa csupán virtuális választóvonalat jelent a befejezett munka és a kezdődő pihenés között. S éppen az igazán alkotni-tudó, tehetséges emberek esetében, a tehetséget — és önmagát - okosan becsülő társadalomnak nem szabad ezt a határvonalat egyébnek tartania, mint csupán jó alkalomnak arra, hogy általában ünnepelje az embert, és ne csak dicsérje, mindazért, ami értéket eddig teremtett, hanem s főleg bíztassa, hogy az értékteremtés munkáját ezután se hagyja abba, hanem folytassa csak, amíg fizikai-szellem: erejéből és kedvéből telik. Bercsényi Dezsőt is így kell, így akarjuk ünnepelni dicsérni és bíztatni -, amikor hatvanadik életévét — íme — O is betöltötte. Vácott született (1911). július 17-én), abban a városban, melynek műemlékeiről annyit írt, s melynek műemlékeit oly szeretettel gondozta eddigi ^ alkotómunkája során. És írni fog róluk és gondozni fogja őket, nyilván amíg csak él, a szülővárosnak nehéz visszafizetni mindazt, amit az embernek gyermekkorában adott. Az édesapja, idősb Dercsényi Dezső újságíró volt, a Váci Hírlapot szerkesztette, az ifjabb Dezső író- és vitázókészségének egyik szála, nyilván az apához vezet vissza. Aisé)- és középiskoláit Dercsényi Vácott végezte. Ezután 1928-ban — a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karára iratkozott be, éspedig a magyar—latin, és művészettörténeti szakra. Ez utóbbi témakörben, választott tudományterületén , Cíerevich Tibor volt a mestere, akinek olasz tájékozéxlású művészetszemlélete rajthagyta nyomait tanítványai szemléletén is. A jelentős magyar művészettörténészek sora került ki a Gerevich-tanítványok köréből, köztük Dercsényi Dezső is, aki az itt, és így lerakott alapokra építette fel saját egyéni életművét. Doktori címét 1934-ben szerezte meg „A somogyvári Szent Egyed apátság maradványai"-YÓ\ írt disszertációjával. Diplomája megszerzése után előbb az Országos Széchenyi Könyvtár gyakornoka, majd 1935-