Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Levárdy Ferenc: A litéri román kapuzat

354. kép. A keleti oroszlános oszlop fejezete (kelet felől) llöö. kép. A keleti kapu-konzol (belülről) hangú középkori alkotásainkban: talán éppen ez az egyik fő jellegzetessége XIII. századi építőművészetünknek. Nagyon jellegzetes darabjai a literi mesternek a szemöldökkonzolt díszítő - szinte a népművészet határait súroló — faragványai (355 -358. kép). Lapos kezelésüket a vállkő másodlagos felhasználása indokolhatja. Formakészlete feltétlenül a román építészet kincstárából merít, amint azt a nyugati konzol Horpácsra és Vértesszentkeresztre emlékeztető, gyémántszemes levele is tanúsítja,

31 azonban az is érezhető rajtuk, hogy a mester szuverén tulajdonává váltak, aki a népi díszítésmód kissé nehézkes, primitívségében is játékosan kedves átértékelésében illesztette díszítő stílusába. A kapuzat legkülső oszlopait tartó oroszlánok közül csak a nyugati maradt meg, az is töredékesen. A szepeshelyi ,,leo albus" formáit követő oroszlán emberfejet szorongat első mancsaiban, hátán az oszlopláb torusza világosan meghatározza szerepét. A modenai, veronai, piacenzai kapuzattípus kedvelt motívuma aligha készülhetett a XIII. század első felében, inkább a század 50-es, 60-as éveiben (359. kép). A literi kapuzat építési idejét a díszítő faragványok alapján a XIII. század második felére rögzítjük. Vannak a faragványok közt egyes elemek, amelyeknek faragása elképzelhető lenne a századforduló táján, a bourgesi típusú ornamentika, az állatfejű, madártestű, hosszú farkú sárkányok, a kapuőrző oroszlán, a horpácsi, vértesszentkereszti összefüggések inkább a tatárjárás utáni időkre korlátozza a díszítőelemek faragási idejét. Az archivolt csúcsívei is megerősíthetik a XIII. századi keltezést, s ha meggondoljuk, hogy a két kapuzatépítési periódus között legalább 20 — 25 évet kell feltételeznünk, az átépítést s az ehhez kapcsolódó díszítő szobrász! tevékenységet aligha tehetjük a század 50-es, 60-as évei elé. A kapukompozíció első periódusában a XI —XII. századi lépcsős francia kapuzatok örököseként mutatkozik be, átépítését vagy az első kapuzat elégtelen magassági mérete, vagy méginkább az építtető minőségi követelményeinek fokozódása indokolja. A XIII. század fordulója előtt aligha építhették. Viszont az sem lehetetlen, hogy a tatárjárás utáni újjáépítéshez kapcsolódik a gazdagabb tartalmú második kapu megépítése. Kompozíciójának távolabbi összefüggéseit tekintve ugyancsak a XIII. század második felét tekinthetjük keletkezési korának. A Chartresban megjelenő oszlopszobros román kapuzattípus visszacsengését érezzük a literi kapuzaton. Timpanonjában a szétzúzott körvonalak egy ülő Krisztus-alakra utalnak. Minden bizonnyal a kapuzatok uralkodó Maiestas témája töltötte ki az ívmezőt: Krisztus angyalai közt, az oszlopokon pedig az apostolok. A nagy nyugati kapuzatokon a 12 apostol, itt a kis