Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Kriszt György: Történeti városaink rekonstrukciós problémái Pécsett és Győrben

PÖRTÉNET1 VAROSAINK REKONSTRUKCIÓS PROBLÉMÁI PÉCSETT ÉS GYŐRBEN V városépítészet, városrendezés jelentősége az itolsó évtizedekben nagymértékben megnövekeLett. Az építészet fogalma fokozatosan kibővült, kálája ma már az egyes épületek, épületegyütteek létrehozásán túl magába foglalja nagy kierjedésű városrészek, egész városok korszerű negépítését, rendezését. A regionális tervezés elentős településhálózat, az ország egyes összeüggő területeinek céltudatos, hosszútávra szóló éűlesztését hivatott megoldani. Ezzel párhuzamosan a műemlékvédelem is fokozatosan eljutott az ,egyedi műemlékvédelemtől" a települések, városok és ezen belül elsősorban a történelmi városmagok értékeinek felismeréséig. A korszerű műmilékproblémák legfontosabb csoportját alkotja e történeti városmagok megőrzése, beillesztése rohamosan fejlődő városaink átalakuló szerkezetébe, életébe. A közel százéves hivatalos magyar műemlékvédelem jelentős állomása az 1966. esztendő, amikor kormányzatunk hazánk 13 történelmi városmagját védetté nyilvánította. E védett városrészek „műemléki jelentőségű területek" — közé tartozik Pécs és Győr belvárosa (319 320. kép). A „kétezer éves" Pécs és Győr „a vizek városa" hazánk legszebb települései közé tartoznak. Múltban kialakult jelentőségük nem csökkent az évszázadok során, hanem növekedett, és egyre növekszik ma is. Rangos múltjukat a városközpontok középkori eredetű beépítése és az építészeti emlékek gazelag sora bizonyítja, jövőjüket regionális szerepük és egyre erőteljesebben fejlődő iparuk szabja meg. A múlt jelentős emlékeinek védelme, ugyanakkor a terebélyesedő városok egyre gazdagodó életének zavartalan biztosítása szükségessé teszi a városrendezés és műemlékvédelem fokozott együttműködését. Ez az együttműködés teszi lehetővé e történeti városmagok rekonstrukcióját, biztosítja megóvásukat és fennmaradásukat. A rekonstrukciós feladatok taglalása előtt szükséges a városok kialakulásának vázlatos ismertetése, a védett városmagok megőrzése érdekében eddig végzett munkák felsorolása. * Pécs keletkezése, további fejlődése a magyar várostörténet legérdekesebb fejezetei közé tartozik. A Mecsek déli lejtőjének és az ahhoz csatlakozó síkságnak mediterrán jellegű klímája, kedvező földrajzi adottságai, korán letelepedésre bírták az embert a mai város területén. A régészeti feltárások tanúsága szerint Pécsett számos helyen találjuk meg a kelták nyomait, és feltehető, hogy a kelták leigázásával — a már lakott település felhasználásával — fejlesztik itt városukat a rómaiak. Az i.u. 1. század elején a Dunántúlon megalakul a római provincia, Pannónia. 292-ben Diocletianus császár Pannónia inferiort kettéosztotta, és a Drávától északra fekvő részén külön tartományt alakított, Valeria néven. E tartomány székhelye Sopianae — a mai Pécs. A város alapításáról, fejlődéséről írott forrásaink keveset tudnak, az eddigi kutatások ídapján a városi szervezet kialakulását a IV. század elejére tehetjük. Sopianae, bár nem volt légiós tábor, Pannónia jelentős városai közé tartozott. A városhoz északon és keleten temető csatlakozott. A középkori belsővár, a mai Dóm tér és környéke ókeresztény temető volt, az itt feltárt sírépítmények kiemelkedő értékűek, jelentőségűek. A temetői építmények vezetnek át a város történetének legkevésbé ismert szakaszán, amely a római védőrendszer bukásától, a IV. század végétől az államalapításig, e helyen a pécsi püspökség megalapításáig, 1009-ig tart. A püspökség Pécsre való telepítése a város jogi helyzetét, fejlődését a XVIII. század végéig meghatározta. A Püspökvár, amely az egész középkoron át Pécs legerősebb központja volt, hadászati szempontból előnytelen telepítésű. Feltehető, hogy idehelyezését a romjaiban még álló kultuszhelvek, a még élő helyi tradíciók okozták. Az államalapítás első két évszázadában felépült a Székesegyház és a Püspöki palota és kifejlődött a belsővár első formája. A XIV—XV. században a várost falakkal övezték (321—322. kép). A városfalakkal övezett történelmi városmag a védett műemléki jelentőségű terület — a XVIII. századig nagyrészt évszázados keretei között maradt. Első jelentős fejlődési szakasza a múlt század második felére esik. Ekkor jött létre, alakult ki a mai jellegzetes városkép, a kertekkel, gyümölcsösökkel átszőtt laza beépítés — a város sajátos atmoszférája —, amelyet a klasszicizmus, a romantika és főként a korai eklektika határoz meg. E fejlődési szakasz a régi léptékek, szerkezetek alkalmazásával szervesen beilleszkedett a