Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Kozák Károly: A szigligeti vár 1965-66. évi feltárása

(5,5 és 6 cm átmérőjűek), s egy vörös homokkőből faragott 1,35 m hosszú, 32 cm széles ,,csatornakövet". A kápolna közelében egy elszedett gótikus ablak szemöldökköve (1,15 m hosszú). A felsővár területén került elő egy „gótikus mozsár" töredéke is, amelyet azonban a tél folyamán feltört raktárból elvittek. 18 A ledőlt torony további maradványai a „kélt" közelében fekszenek. 19 Kozák Károly : A román kori egyenes szentély záródás hazai kialakulásáról. (A szigligeti A vasi templomrom feltárása.) Magyar Műemlékvédelem, 1961 —1962. Budapest, 1967. 126-129. 20 A hegygerinc D-i végén álló toronymaradvány legfelső kváderkövei és a másik toronynak hasonló jegyeket mutató maradványa felveti annak lehetőségét, bogy a tornyok a XIII. században egy emelettel alacsonyabbak voltak. A toronymaradvány sarkait lejjebb durvább szemcséjű, bazalttufa kövek erősítik. 21 A sümegi várban feltárt kápolna — bár ennek csak gótikus részei ismeretesek — és a legrégibb építési szakaszba sorolt öregtorony helyzete is mutat némi hasonlóságot a várszerkezet vonatkozásában. Ez is legrégibb építési szakaszba sorolt épületek, falak közelében helyezkedik el, s az első bővítések — jelentősebb — közé sorolható. (Koppány Tibor—Kozák Károly: Sümeg. Budapest, 1966.) — Alkalmasnak tartjuk az összehasonlításra a csókakői vár legfelső maradványai alatt feltárt „kápolnát" is, amelynek szentélyét részben ugyancsak az „egyenesre faragott" sziklafal határolja. (A csókakői várban a székesfehérvári István-király Múzeum végzett ásatásokat. Rég. Füz. [1963] 15. E helyen köszönöm meg Rózner Gyulának — a feltárás irányítójának — szíves szóbeli közlését.) 22 A padló tégláinak mérete (3. sz. helyiség): 13,5 X 24 — 25 cm. — A végvári vitéz alakjával díszített grafitos kályhacssmpe (295. kép) művelődéstörténeti szempontból igen fontos leletnek számít. A tollas „kalpagú", szablyás, csizmás végvári vitéz ruházata viselettörténeti, az életszerű ábrázolás történeti szempontból nyújt értékes adatokat számunkra. A viselet, a szablya formája, valamint a kályhacsempe peremképzáse alapján a kályhacsempe készítésének korát a XVI. század közepe táján kereshetjük. (A kályha, amelyhez ezek a csempék tartoztak, az ugyancsak itt feltárt, grafitos, vastagfalú, tál alakú kályhaszemekkel együtt, a G. Turco alaprajzán is jelölt — a Ny-i várfal közepe táján levő kistoronytól E-ra levő - épületben állhatott.) A kályhacsempe, kompozíciós megoldása (sarkokban elhelyezett leveles, virágos ágak), ízes, életszerű jelenetábrázolása, valamint készítésének mó Íja és anyagának alapján, a dunántúli népies kályhacsempék csoportjába sorolható. Ezek között igen ritka az emberalakos ábrázolás (Csabrendek, Keszthely, Sümeg, Szombathely, Vasvár), s ezek készítésének kora valamivel korábbra tehető. (Kozák Károly: XV. századi oroszlános kályhacsempék a Dunántúlon. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. I. [Veszprém, 1963.] 143—150.) Úgy véljük, hogy ezek a kályhacsempék olyan dunántúli műhelvben készültek, amely az előbb említett csoport hag} ományait őrizte, vagy talán közvetlenül folytatta annak munkáját. A kályhacsempék előkerülése megerősíti azon korábbi feltevésünket, hogy a dunántúli „népies" (ábrázolásmódjuk alapján csoportosított) kályhacsempéket készítő műhelyt, Veszprémben vagy Zalában (Sümeg, Veszprém, Zalaegerszeg) keressük. A kályhacsempe (295. kép) mérete: 22 X 23 cm. 23

A 296. képen látható darabok a felsővár udvarán kerültek elő. Koruk a X —XVII. századra tehető. (A 285. képen bemutatott töredékek lelőhelye is a felsővár udvara. Ezek készítési kora a X —XIII. században keresendő.) A 297. kép a XVII. század második felére meghatározható, folyatottmázas és habán edénytöredékeket mutatja be, amelyek a 3. sz. helyiségből ós annak közeléből, a „kút" tájékáról kerültek elő. Ezek azt bizonyítják a „kút"-ban korábban feltárt anyaggal (298 — 299. kép) együtt —, hogy abban az időben a szigligeti és a sümegi várban általában hasonló, feltehetően azonos műhelyekben készült edényeket használtak. (Kozák Károly: A sümegi és szigligeti vár XVII. századvégi kerámiája. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. V. Veszprém, 1966, 82. 2. kép. 1. ábra.) 24 Az előkerült faragott kövek nagvobb részét felmértük. A rajzok és fényképek megtalálhatók az ásatási jelentésben (2. sz. jegyzet). 25 Ez a megoldás a természetes védelmi adottságokra épült, s a hegy legmagasabb, aránylag kis területét választotta ki az építkezés céljaira. Részben ezzel magvarázható a szigligeti vár gyo's felépítése is (1260—1262). Hasonlé) megoldást találunk — méret és alaprajzi elrendezés tekintetében — a salgói és részben a vitányi várnál is {Gerő László: i. m. 180 — 182. és 190 — 191.'). A természetes védelmi adottságok fokozása fejleszthette ki a szabálvos alaprajzú palota tínusát. (Dobroslava Menclová : Középeurópai XIV. és XV. századi szabályos alaprajzú paloták. Művészettörténeti Értesítő, 1958. 2 — 3. sz. 81 — 103.) A későbbi kutatás feladatai közé tartozik annak megállapítása, hogv a tatárjárás után meginduló várépítkezáseknél hazai (királvi, szerzetesi: bencés, cisztercita, premontrei) vagv részben külföldről jött rrű'ielvek dolgoztak. (Kozák Károly: Szigliget. Budapest, 1961. 31-32.) 26 Koppány Tibor—Kozák Károly: i. m. 72 — 73. és 79 — 80. Koppány Tibor—Sági Károly: Csobánc. Budapest, 1965. 11. (A vízgvűjtőt a XV. század végére határozták meg, de valószínű, hogfv már a XIV. században is volt a várnak egv vízgvűjtője.) 27 A felmérésben, adatgvűjtésben, dokumentáció és fényképek készítésében résztvettek: Komjáthv Attiláné, Koppanv Tiborné, Sz. Cz^glédv Ilona és Király György. Közreműködésüket e helyen is megköszönöm. DIE AUSGRABUNGEN IN DER BURG SZIGLIGET (1965 Auf einem der eigentümlich geformten, aus der Ebene ohne Übergang hervorragenden, durch vulkanische Tätigkeit entstandenen Berge des Tapolca-Beckens stehen die Ruinen der Burg Szigliget Nach Konservierung im Jahre 1953 wurden 1965 weitere Arbeiten zur Erhaltung der baufälligen Mauerreste begonnen. Die im Laufe dieser Arbeit gemachten Funde gaben den Anlaß dazu, im nächsten Jahr auch archäologische Forschungen einzuschalten. Dab?i wurde versucht, einen annehmbaren Kompromiß zwischen den Standpunkten der bloßen Ruinenkonservierung, ohne archäologische Freilegung, und der totalen Erschließung zu finden, welcher die Rettung der Mauerruinen ermöglicht und das bisherige Bild der Burg mit weiteren Sehenswürdigkeiten bereichert. 1966) Die zwischen 1260 und 1262 von den Benediktinern erbaute Burg wurde bald königliches Eigentum und ging dann im 14. Jh. in den Besitz des Geschlechts der Pok über. Nagy mehreren Besitzern wurde die Burg im 15. Jh. schließlich zum Gut der Familie Újlaki. Zu dieser Zeit kam es zu einer regen Bautätigkeit im gotischen Stil. Am Anfang des 16. Jh. gehörte die Burg bereits der Familie Lengyel. In der zweiten Hälfte des 16. Jh. nahm die Burgbesatzung and den Kämpfen gegen die Türken teil. Aus dieser Zeit stammt die erste Vermessung der Bir*g, von der Hand des Kriegsarchitekten G. TLFCO Uber ihre sr>ätere Form geben uns Vermessungen ausdem 18. Jh. Aufschluß. Auch damals wurden noch größere Bauarbeiten an ihr ausgeführt (1638). Im Jahre 1697 16* 243