Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Kozák Károly: A szigligeti vár 1965-66. évi feltárása

sarkait ennek is bazalttufa kváderkövek armírozzák. Alapozását még három méter mélységben sem értük el, ahol egy vékony, vízszintes helyzetű réteg az alsó helyiség (pince) szintjét jelezte (292. kép). A mély alapozás arra mutat, hogy a hegy lejtője a K-i oldalon magasodó legkorábbi vár helye • sziklataréjtól Ny-felé is igen erős volt (293. kép). Ehhez a kis toronyhoz csatlakoznak mindkét felől a később emelt épületek, amelyek közül talán az E-felé eső a régebbi. Ez ugyanis megtalálható G. Turco alaprajzán. A D-ről csatlakozókat viszont a karlsruhei alaprajz jelzi. (Ezen az alaprajzon a felsővár D-i része [udvara] a kistorony vonalában mintha lehatárolt lenne.) A D-i épületek közül a „kápolnáival párhuzamos falú épülhetett először, s a Ny-i várfal mögött levő, hosszú, keskeny épület később. Ennek K-i fala mögé később egy ,,pincé"-t építettek, amelynek maradványait feltártuk. A „kápolna" mellett levő épületben négyzetes téglapadló maradványai kerültek elő; a felsőbb rétegekben (köves, omladékos) elszedett, gótikus ablak keretköveit találtuk. A kistorony É-i oldalán feltárt épületnek három szobája vált ismeretessé. Ezek egymásba nyíltak. A középső (2. sz.) a legkisebb, talán innen fűtötték az E-ra cső nagy szoba (3. sz.) DNy-i sarkában egykor álló, valamint a D-i oldalról szomszédos helyiség (1. sz.) ENv-i sarkában feltételezett kályhákat (egy átégett keretkövű fűtőnyílás utal rá). Az E-i nagy helyiség téglapadlója (294. kép) és a kályha alapépítménye is előkerült. Közelében sok mázatlan, grafitos, végvári vitéz alakjával díszített kályhacsempe töredékét, távolabb igen sok edénytöredéket találtunk (295—299. kép).

22 (Az itt talált edénytöredékek azonosak az 1953-ban feltárt e helyiségtől néhány méternyire levő ,,kút" edényanyagával és nagyon hasonlítanak a sümegi vár XVII. század második felére meghatározott edényeihez.)

23 A kistoronnyal szemben tártuk fel a K-i gerinc épületeihez vezető le2>cso maradványait (300. kép). A lépcsőépítmény középső részén néhány lépcsőfok vezetett egy pihenőig, ahonnan aztán E-i és D-i irányba vezetett tovább a lépcső, feltehetően egyik ága a toronyhoz, a másik pedig a ,,palota''-hoz. A lépcsőfokok fészkeit a sziklafalba vésték. A lépcsőnek az udvarról induló D-i pofafalában egy kettétört nyéllyukas kőbaltát találtunk, (301. kép), amely alátámasztja azt a korábbi feltevést, hogy a Várhegy, illetve Szigliget területe már az őskorban is lakott hely volt. A lépcsőépítmény D-i sarka közelében a palota alatti támfal rongált maradványa, s feljebb az épület alapozásának maradványai kerültek felszínre a tereprendezés és fel tárás következtében. A lépcsőépítmény E-i sarka közelében a ,,kút" környékén végeztünk tereprendezési munkát. Itt három ledőlt falmaradvány (falsarok) látható, amelyek minden bizonnyal a „palota" E-i végében egykor álló torony maradványai közé tartoznak. Erre helyzetük, s az azonosnak mondható falvastagság egyaránt utal. 294. kép. A ,.kistorony"-1ól Ë-ra féltárt helyiség (3. sz.) A feltárás és tereprendezés eredményeként alakult ki a felsővár jelenlegi képe (302—304. kép). Az elmondottakon kívül még számos lelet került elő a most tárgyalt munka során.

21 Legfontosabb eredménynek azonban a felsővár jelenlegi megjelenése és a vár építéstörténetének bővülése számít. A VÁ R É PÍ TÉSTÖ LTÉ N'ETE A vár történetével kapcsolatos korábbi kutatás és az említett részleges feltárás adatai nem tisztázták minden részletében a vár építéstörténetét. Lehetőséget nyújtottak azonban arra, hogy ha csak vázlatosan is, de az eddigieknél mégis részletesebb képet alkossunk annak történetéről. 295. kép. Kályhacsempe, végvári vitéz alakjával (XVI. sz. közepe)