Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Schőnerné Pusztai Ilona: A nógrádsápi r.k. templom helyreállítása

A NÓGRÁDSÁP] R.K. TEMPLOM HELYREÁLLÍTÁSA A nógrádsápi r. k. templom teljes külső-belső felújítását az Országos Műemléki Felügyelőség 1963ban vette tervbe. A XVIII. sz. vége óta a templomon nem végeztek lényegesebb átépítési, de helyreállítási munkákat sem. 1960-ban ugyan Pázmándy István építészmérnök irányításával elkészült az eredetitől eltérő hajlásszögű, rossz konstrukciójú barokk fedélszék és tönkrement tetőhéjjazat cseréje, ez a munka azonban csak a legégetőbb műszaki hibákat számolta fel. Szükségessé vált az épület korszerű helyreállítása és ezzel egyidejűleg az évszázadokon át agyontoldozgatott középkori templom műemléki rekonstrukciója is (270. kép.). A tervezési munkákat 1905-ben kezdtük el, az épület feltárásának és felmérésének elvégzése után. A tervezés fő szempontja a majdnem minden részletében rekonstruálható gótikus templom középkori állapotának visszaállítása és eredeti hangulatának modern eszközökkel való érzékeltetése volt. Természetesen az értékesebb barokk részek megtartására is törekedtünk. Ahhoz, hogy az egységes belső teret és az eredeti bejárati rendszert rekonstruálhassuk, szükség volt az ide nem illő nehézkes barokk karzat, valamint nyugati szélfogó elbontására. E bontások eredményeként szabadult ki a két középkori ajtókáva. melyeknek létezéséről már a falkutatások során megbizonyosodtunk. A különböző bontások elvégzése után mód nyílott az eredeti homlokzati rendszerek visszaállítására. A felsősápi kerítéskapuból kikerült keretkövek két azonos profilú, de különböző kávamélységű gótikus bejárathoz tartoztak. A keretkövek méreteit a kibontott ajtókávákkal egyeztettük, és így sikerült a Ny-i templombejárat nyíláskeretét hiánytalanuleredeti helyére visszaállítani. A D-i bejárat kövei csak részben kerültek elő. a helyreállításnál a hiányokat azonos profilú műkővel pótoltuk. A templomhomlokzatok eredeti sárgás színű homokkő kváderfelületeit letisztítottuk, a többi falfelületeket vakolatjavítás után fehérre meszeltük. így elsősorban a Ny-i homlokzat jellege változott erősen, ahol a homlokzat közepén lizéna-szerűen végigfut az építészetileg nagyon érdekes torony kváder-teste (271. kép). A déli és keleti homlokzat barokk időkben elrontott középkori ablakait műkővel kiegészítettük. A középosztós nagyméretű ablak mérművének rekonstrukcióját a maradványok felhasználásával az OMF soproni szobrász-részlege készítette el Szakái Ernő irányításával. A szentélv D-i ablak kiegészítése a meglevő, azonos méretű gótikus ablakok mintájára történt (272. kép). Az ablakokba új fémszerkezetű nyílászáró került sárga drótüveg betéttel. A sekrestye régi fedélszékének elbontása után előkerült középkori párkányának ésoromfalnak megfelelően új fedélszéket készítettünk. A sekrestye fedése a templomtetőhöz hasonlóan hódfarkú cserép. Az É-i homlokzat egyetlen nyílása a sekrestyeajtó, amelynek középkori keretét ugyancsak sikerült visszaállítani műkőből a két leglényegesebb eredeti darab felhasználásával. A nedves E-i és Ny-i templomfal kiszárítására a templom két oldalán, kívül Falszellőztető csatornát építettünk. Újrakészült a toronysisak íédése is hornyolt fazsindellyel, így megszüntettük az előző, ugyancsak az 1900-as javításnál készült hornvolatlan zsindelyfedés rossz minősége miatti beázásokat. A templom belső helyreállításánál számolnunk kellett a ma is funkcionáló templom támasztotta követelményekkel. A középkori padlószint egy méterrel alacsonyabban van, mint a külső ugyancsak középkori járószint. Eredetileg mindkét bejárattól belső lépcsőlejáró vezetett a templomhajóba. A barokk karzat építése idején a D-i bejáratot megszüntették, a Ny-i bejáratot a belső padlószinttel egy magasságban alakították ki. a lépcsőbejárat a szélfogóban volt. A régi bejáratok visszaállításával a szintdifferenciát ismét a templom belsejében kellett áthidalnunk. Az esztétikailag és funkcionálisan kedvezőtlen belső lépcsők számának csökkentését úgy oldottuk meg, hogy a templomhajó hátsó harmadán pódiumszerűen magasított padlószintet képeztünk ki. K magasított rész pótolja funkciójában a hiányzó karzatot, amelyről ma már tudjuk, hogy a középkorban sem létezett. Bár a használók részéről felmerült az a kívánság, hogy az elbontott barokk kórus helyett építsünk egy modern karzatot, ezzel is növelve a templom befogadó képességét, hisz ez ellen műemlékeinknél elvi kifogás nincsen, mégsem tehettünk eleget a kérésnek a középkori tér egységének megtartása miatt. Akadályozták a karzatépítést az P]-i falon előkerült freskómaradványok is. M int már a templom kutatási