Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Barcza Géza: A magyar műemlékvédelem fejlődése a jogszabályok tükrében (az 1949. évi 13. sz. törvényerejű rendelet)

A MAGYAR MŰEMLÉKVÉDELEM FEJLŐDÉSE A JOGSZABÁLYOK TÜKRÉBEN (AZ 1949. ÉVI 13. SZÁMÚ TÖRVÉNYEREJŰ RENDELET) A magyar műemlékvédelem fejlődése a jogszabályok tükrében (1847 — 1949.) c. tanulmány e korszakot értékelő befejező részében

1 azt a véleményemet nyilvánítottam ki, hogy a felszabadulást közvetlenül megelőző és követő időszakban hazánkban már meggyökeresedtek a korszerű műemlékvédelmi elvek és gyakorlat, vagyis 1949-ben amikor is az 1881. évi XXXÏX. törvénycikket a „múzeumokról és műemlékekről" intézkedő 1949. évi 13. számú törvényerejű rendelet hatályon kívül helyezte — a szocialista szellemű műemlékvédelem megteremtésének nemcsak a társadalmi, hanem a szakmai előfeltételei is adva voltak. Politikai okai voltak annak, hogy a felszabadulást követően mégis közel öt évig váratott magára a műemléki jogszabály megjelentetése. Ebben az időben ui. elsődleges feladat a szocialista rendszerre való áttérés előfeltételeinek megteremtése volt, az kötötte le az államhatalom erejét. Az 1949. évi 13. számú törvényerejű rendeletet nem sokkal a Magyar Népköztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény után hirdették ki.

2 A törvényerejű rendelet hazánkban az első szocialista műemlékvédelmi jogszabály, mely magán viseli a szocialista társadalmi rend alapvető jellegzetességeit. Ez a jogszabály alapját képezte egy ténylegesen szocialista szemléletű műemlékvédelmi rendszer kialakításának és továbbfejlesztésének. A jelen tanulmány keretében ennek a jogszabálynak a keletkezését kívánom bemutatni, magát a jogszabályt ismertetni és azt értékelni. A TÖRVÉNYEREJŰ RENDELET ELŐKÉSZÍTÉSE A Műemlékek Országos Bizottsága az általa 1946ban készített ,,a műemlékek védelméről és az Országos Műemléki Hivatal szervezéséről" intézkedő törvényjavaslatot

3 1948-ban némi módosítással benyújtotta a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a törvény előkészítése céljából. A jogszabálytervezethez a MOB indokolást fűzött. Ebben a műemlékekről intézkedő 1881. évi XXXIX. számú törvénycikk kritikai elemzése is megtalálható. A MOB a törvényt indokolásában elavultnak, túlhaladottnak minősíti, nemcsak azért, mivel az azóta eltelt közel hét évtized alatt a műemlékvédelmi felfogás is megváltozott, és a jogfejlődés maga is jelentős átalakuláson ment át, hanem elsősorban azért, mivel az eleve korának liberális magánjogán, a magántulajdon szentségének elvén alapult, s a műemlékek védelmét, sőt fennmaradását a tulajdonos akaratától tette függővé és az állam megváltási jogát az erre a célra rendszeresített úgynevezett „Műemléki Alap" nem biztosította, hiszen tény az, hogy ebbe az eltelt 67 esztendő leforgása alatt soha egy forint nem folyt be. A MOB 1948. évi műemléki törvényjavaslata gyökeresen más alapokból indult ki. Műemléknek tekintette — az 1881. évi XXXIX. törvénycikktől eltérően — nemcsak az ingatlan, hanem az ingó emlékeket is, és azok védelméről egységesen kívánt gondoskodni. A javaslat azt az elvet képviselte, hogy a műemlék igazi tulajdonosa maga a nemzet, a műemlékek a magyar nép kultúrállományához tartoznak, s a tulajdonos valójában csak őrzője a művészeti vagy történeti becsű emlékanyagnak. A műemlék fenntartását olyan állampolgári kötelezettségnek tekintette, mint a katonai szolgálat teljesítését vagy az adózást. A javaslat a korszerű műemlékvédelmi szemléletnek megfelelően nemcsak a műemlékekről, hanem azok környezetének védelméről is rendelkezni kíván. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a MOB által készített négy fejezetre és ezen belül huszonkilenc szakaszra bontott törvény tervezetét több ízben is átdolgozta, és ennek eredményeképpen új javaslat született, mely a „Törvényjavaslat a műemlékek védelméről" címet viselte. Az új törvényjavaslat több lényeges kérdésben eltért a MOB javaslatától. A minisztériumi javaslat kilenc fejezetre oszlott és harminchárom szakaszt tartalmazott. Az egyes fejezetek az alábbi kérdésekről intézkedtek. Az I.