Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Gerő László: A budai középkori királyi palota és vár maradványainak helyreállítása

kastély kertje (Műemlékvédelem, 1964. 100—104. old.); Csorna Antal: Az óbudai Zichy kastély kertje (Műemlékvédelem, 1986. 37 — 41. old.); Möcsényi Mihály: A fertődi táj-, park-, kastély-egvüttesről (Műemlékvédelem, I960. 214—218., 1967. 80-83., 228-233. old.). 67 Elisabeth de Qrunne értekezése a XV, századi flamand kertekről (Leuven, 1966, kézirat). Ebben több mint 90 példa a vonatkozó festmények, táblaképek, és miniatúrákból, amelyek valamely középkori kertrészletet ábrázolnak. Bennük a középkori kertek bizonyos elemei gyakran ismétlődnek (Raymond M. Lemaire [Leuven] egyetemi tanár szíves közlése alapján). 68 Takáts Sándor : Egy kertgazdánk a XVI. században; Kertjeink a XVII. sz. első felében; Takáts Sándor: Magyar asszonyok (Bp. é. n.); Rine/er Erzsébet : A XV. sz, magyar kertjei (Magy. Műv. VII. —1931. 229-242.). Rapaics i. m. A középkori kertrekonstrukciók terveit a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Kerttervezési Tanszéke készítette Ormos Imre tanszékvezető tanár irányítása mellett. 70 Sajnos e kutak még mindig nem működnek (1968). 71 A kút mai formájú vízköpőjét Borsos Miklós szobrászművész tervezte. 72 A palota helyreállítási terved a Középület Tervező Intézet (KÖZTI) 1948—1959 között Janáky István építész 1959. okt. 1-től Hidasi Lajos építész vezetésével készültek. A palota legrégibb barokk részének, a Budapesti Történeti Múzeumnak székhelyül szolgáló déli szárnyának tervezője a főépítész mellett Kékesi László építész, belső berendező munkái Németh István építésztől valók. 73 De az adatok gyűjtése és kiértékelése közben sokféle kétellyel kellett megküzdenünk, még az ún. tudományos adatokat illetően is. Hogy csak néhány példát említsünk: első könyvünkben Buda településének első említését (1244, Gárdonyi A.) a főváros több évtizeden át volt fői e vél tár osátó 1 vettük át. Ezt helyesbíteni kellett; majd kiderült legújabban, hogy még az 1255-ös dátumot említő okleveleket is hamisnak tartják (Kumorovitz L. B. és Kubinyi A.). A hazai reneszánsz építészetünk elismert tudósa régi szerző írásait idézte ellenünk egy ismertetésünk során. Oly szerzőt, aki — amikor utána néztünk — budai leírását így vezeti be: ,,. . . ic che come sapete mai sono stato a Buda. . .", vagyi sohasem járt Budán. Vö. Nyári A, : Mázza Antal egykori jelentése Buda 1541. évi bevételéről (Magy. Tört. Tá XX, 1875.). Nem volt feladatunk az úgyszólván nyom talanul elpusztult Friss-palota helyét meghatározn bár nagyon meggyőző Gerevich fejtegetése, amit el i fogadunk, és nem avatkoztunk bele abba a vitába, med; még királyi palota-szálláshely déli létezését is kétségb vonta (Zolnay L.). Nem a mi feladatunk eldönteni, bog; az ismert három nagy robbanás melyike mily részé döntötte le a ma már ki sem egészíthető — csak faragot nyíláskeretei töredékeiben fellelt — palotának. A fel tárás és a vele karöltve haladé) helyreállításnak csak Í tudománnyal kapcsolatos néhány kérdéseved kapcsolaté nehézségeire kívánunk itt rámutatni. Nem beszéltünl olyan problémákról, amilyenek a szakkifejezések külön féle használatábeil erednek, a régi okmányok olvasása értelmezése során: királyi szoba, kamra, ebédlő, palota bástya, torony stb. esetében. Vö. Gerevich i. m. 90. old. továbbá Gerő L.: A várépítészet néhány szakkifejezésérő (Századok, 1968.). Pl. magáról a castellum szóról iijab ban elvitatják a vár-jelentést is, és a korai századokbal a városra vonatkoztatják (Kumorovilz B. hozzászólási Gerevich L. akadémiai doktori vitáján, 1967). Mi érsoroltam el a fentieket? Mert azt feltételezni, hogy i tudomány valami változhatatlan fix bázisa a műemlék védelemnek, mely ezen állva „csalhatatlan", és e csal hatatlanság a műemlékvédelemnek legfőbb és egyetlei erénye — egyszerűen csak naivitás. A tudomány is fej lődik, és ezért a helyreállítás sem lehet merev. Feladati az adott tudományos alapok és adatok, analógiák fél tárása mellett a megjelenés városképi, esztétikai, techni kai-kivitele, a felhasználás, érthetőség, bemutathatóság nevelés didaktikai, a megvalósítás költségeinek gazdasági gazdaságossági tényezőit mind mérlegre tenni — a szi gorúan vett történeti dokumentum megóvásának szem pontja mellett — és e mérlegből valósítani meg mindazt amit az adott helyzetben és időben egy helyreállítá: jelent, DIE WIEDERHERSTELLUNG DES MITTELALTERLICHEN KÖNIGLICHEN SCHLOSSES UND DER RESTE DER BURG VON BUDA Der Gebäudekomplex des Schlosses von Buda besitzt besonderen Wert. Nicht nur seine künstlerische und geschichtliche Bedeutung, d. h. sein Denkmalwert ist hervorragend, er ist auch der wichtigste topographische Faktor der Stadt. Seine Erscheinung im Stadtbild von Buda und in der Silhouette der Landeshauptstadt spielt eine entscheidende Rolle. Er ist zugleich ein determinierendes Glied in der Entstehung des Grundrisses der gesamten Burg und bildet gleichsam die visuale Acbse Budapests. Die Kriegsscbäden des durch barocke und neuzeitliche Umbauten erweiterten Schloßkomplexes boten die Möglichkeit zur Erschließung und zur Schaustellung dieser nunmehr freigelegten Reste der bislang nur aus zeitgenössischen Quellen bekannten mittelalterlichen königlichen Residenz und der diese umgebenden Festung. Die Forschungen führten bereits im Jahre 1949 zu wertvollen Ergebnissen, namentlich war es gelungen, den ältesten Kern des Schlosses zu entdecken, und zwar den István-Turm sowie neben diesem einige tonnengewölbte Räumlichkeiten der István-Burg, ferner einen mit Kreuzgewölbe von sechs Jochen überdeckten gotischen Saal von beträchtlichem Ausmaß, wie auch die Reste der mittelalterlichen Schloßkapelle, die nun alle freigelegt wurden. Die Wiederherstellungsarbeiten verfolgten ein zweifaches Ziel: einerseits die wenigen erhaltengebliebenen Teile des in den zeitgenössischen Beschreibungen als fast sagenhaft prächtig geschilderten Gebäudekomplexes darzustellen, — andererseits aber, das mittelalterliche Seh loi; und seine Festungsmauern im Stadtbild der Landes bauptstadt zur Geltung zu bringen, um dadurch das siel von einer so wichtigen Stelle, vom Donauufer aus darbietende Panorama mit einem neuen eindrucksvollen Element zu bereichern. Anstatt die Kriegsschäden auszubessern, an der größtenteils im Laufe der Schloßerweiterungen um die Jahrhunder twen< le ausgeführtem gärtnerischen Bauwerke, Treppen, Pavillone, — trachteten wir, neben der Freilegung, Konservierung unel Ergänzung der Burgmauern,durch ehe Erschließung dieser Denkmalreste so viel als möglich von dem mittelalterlichen königlichen Schloß sichtbar zu machen. Den Bau eles mittelalterlichen Schlosses unel der Burg von Buda verordnete Béla IV. im Rahmen seines durch die Erfahrungen des Mongoleneinfalls (1241) zur Sicherung des Königreiches veranlaßten Burgbauprogramms. Auf dem Burghügel von Buda finden wir jeelenfalls bereits im Jahre 1255 eine von Mauern umgebene Siedlung. Nach dem Erlöschen eler Arpádendynastie ließen König Karl Robert von Anjou unel sein Sohn Ludwig der Große die von Béla IV. erbaute Resielenz von Buda erweitern, doch wahrhaftig großzögig wurde sie erst unter der 50jährigen Regierungsdauer König Sigismunds ausgebaut. Letzterer war von 1387 an König von Ungarn und wurde 1410 zum deutsch—römischen Kaiser gewählt. Von da an war Buda sein Lieblingsaufenthalt, und er ließ elas Schloß zur kaiserlichen Residenz ausgestalten. Im Rahmen der großen Schloßerweiterung