Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Gergelyffy András: Palota és Castrum Palota

136. kéj). A vár déli irányból ábrázolásokon szereplő külső védőműveknek (142. kép) még viszonyított építéstörténeti időrendje sem állapítható meg. így egyelőre csak mintegy pillanatfelvételként rögzíthetjük azok rendszerét Angellini és Giulio Turco felmérésének készültekor, ami tehát az utóbbit illeti, 1572-ben. A két felmérésen szereplő védőműrendszerben, különösen a déli oldalon, némi eltérés mutatkozik. Mindkettő megegyezik abban, hogy a várnégyszöget falszoros veszi körül, melyet az északnyugati sarkon az általunk az előbbiekben XV. századi lőportoronyként tárgyalt kerek torony, a délkeleti sarkon egy sokszögű saroktorony, a keleti oldal közepétől egy kissé északra pedig egy rondella szakít meg. A délnyugati sarkon Angellini sokszögű saroktornya helyett Turcónál két kerek torony szerepel, míg az északkeleti sarkon csak az utóbbi jelöl védőművet. A déli oldal nagy rondellája mindkét alaprajzon az L-alak tükörképét mutató kapuvédőművet veszi körül, Angelliniénél azonban lényegesen kisebb, teljes körkontúros. barbakánszerű megjelenésű és a falszorostól független, csak egy nyakfal köti össze azzal, míg Turcónál a lényegesen nagyobb sugarú, de csak félkörös kontúrú rondella nyaktag közbeiktatása nélkül közvetlenül a falszoros falához csatlakozik, amely itt, a déli oldalon kettőzött formában jelenik meg Turcónál. A falszorosnak az itt leírt védőművekkel ellátott falát mindkét alaprajzon széles vizesárok veszi körül, mely az északi és nyugati oldalakon fakadó forrásokból táplálkozik. A terepszint - a mai helyzetnek megfelelően a déli oldalon a legalacsonyabb, itt jelentkezik a legszélesebb víztükör. A nyugati oldalon valószínűleg magasabb a víztükör szintje, mint a déli és keleti oldalon. A feltöltést az északnyugati saroktorony közelében fakadó forrás vizéből a barbakántól nyugatra épült harántfal, esetleg zsilip biztosította. A vizesárok külső partján palánk futott körbe. Ez jelentette a védőművek külső gyűrűjét. Ezen kívül már csak Angellini jelöl egy trapéz alakú, részben valószínűleg fallal, részben azonban ugyancsak palánkkal körülvett területet a nyugati oldalon, ahol ilyen elővédmű létesítését a domborzati viszonyok szükségessé tették. Giulio Turco alaprajza hat évvel Arszlán pasa sikertelen ostroma után készült, Az állandó ostromok pusztításaira ez a jó kimenetelű, de rendkívül nagy erejű ostrom tehette fel a koronát, s ez lehetett az oka a nyilvánvalóan javítási és további erődítési munkálatokat célzó felmérések készíttetésének is.