Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Dávid Ferenc: Gótikus lakóházak Sopronban

14 A terület északi kiterjedésére 1. Füzes Endre: Könyvismertetés. (Räntz, 67.: Die Bauernhausformen im baltischen Raum. Würzburg, 1962.) Ethnographia 1965. 297. 15 Mollay Károly véleménye szerint a Kolostor u. 7 sz. ház 1422-től 1458-ig városháza volt. Bár a számadáskönyvek adataiban több olyan részlet szerepel, amelyet az épületen is regisztráltunk (pl. udvari fa-folyosó), a házat nem tartjuk a városházával azonosnak. A kérdés alaposabb vizsgálatára máshelyütt kell majd visszatérnünk. 1(i Penther, J. F.: Ausführliche Anleitung zur Bürgerlichen Baukunst. 2.Theil, worin durch zwantzig Beyspiele gewiesen, wie die Erfindungen von allerhand Wohngebäuden . . . zu machen. Augsburg, Verlegts J. A. Pfeffel . . . 1745. 17 Házi IL/2 351. 18 Házi IL/1 355. 1520 Wolffgang Flächel beneficiátus végrendelete. II./2 55. 1532. Ulreyeh Henndarffer beneficiátus végrendelete. II./2 47. 1530. Andre Colbrnhofer inventáriuma. Slosser kamrája. 19 IL/2 42. 1530. Mathes Felber timár végrendelete. 20 IL/1 13. 1406. Puter Peter házából 31 szőrmétloptak el. 21 TL/1 91. Agnes Waldnerin végrendelete. 22 IL/1 371. 1521. Benigna Häberlerin végrendelete. 23 Entz Géza: Vasi Szemle 1960. II. 44., 46. 24 Reclam Kunstführer Österreichs II. Schroll-Verlag. 1963. 25 Hertha Ladenbauer-Orel: Archäologische Stadtkernforschung in Wien. Jahrbuch des Vereines für Gesch. d. Stadt Wien. Bd. 21/22. (1965-66.) 26 A méretek saját, hozzávetőleges felmérésem adatai. A soproni példák teljes felsorolása: A teljes nvíláscsoport: Templom u. 9., 14., 6., Rózsa u. 6., töredékei: Kolostor u. 5., 7., Uj u. 30., résablak il ven összefüggés híján: Beloiannisz tér 6., Uj u. 6., 9., 17., Kolostor u. 3., SztGyövav u. 14., Lenin körút 7. 27 Vincze 1'stván : Magyar borpincék. Néprajzi Értesítő. XL. (1958) 83-103. 28 Vajkay Aurél: Présházak és pincék a Balaton északi partján. Ethnographia LXVII. (1956) 57-90. 29 Dormiaii Béla: A . . . Gyenesdiás régi fapincéi. Néprajzi Értesítő 1939. Vajkay i. m. 67. 30 Tóth János : A Göcsej népi építészete. Budapest 1965. 26., 29., 35., 36. stb. ábra. 31 Vincze i. m. 47. jegyzet. 32 B'iényessy i. m. 21. 33 Házi L/1 133. Az idézet Házi Jenő regesztája. 31 Gzaqávy István: A budavári gótika építészeti tipológiája, I. Bud. Rég. XX. 1963. 85. 35 A befüggesztett konzolra támaszkodó ívnek csak egv igen távoli nárhuzamát ismerjük: a genti oltár (bef. 1432.) Ádám és Éva. kénét keretelő fülkéin. H. Karlinaer: Die Kunst der Gotik. Propyläen Kunstgeschichte. VIII. Berlin 1926. 589. 36 XIV. sz. végi összefüggése ire utal Dcrcsényi Dezső a lőcsei Szt, Jakab-temolom kézmosófülkéjével kapcsolatban. D. D.: Nagy Lajos kora, Budapest é. n. 93, VII. t. V Házi I./5 219 — 220. 38 Az ülőfülkék gvakori alkalmazása korábban a soproni házanvag belsőmagvarországi (budai) összefüggéseinek bizonyítékaként értékelődött, ülőfülkék azonban Alsó-Ausztriában is voltak. A határmenti Hainburg ülőfülkéit R. Donin ismertette: Die Kunstdenkmäler der Stadt Hainburg. Wien 1931. Városháza, Ungar Str. 10. Hauptplatz 22, Wiener Str. 15. Abb. 31 — 33. A bizonyára Bécs építészeti hatása alatt kialakult Klosterneuburgban is voltak ülőfülkék polgárházakban. Bahngasse 5. lebontották 1963-ban, fotói a Bundesdenkmalamt fotótárában 40723-40727. 39 Riedlmayer Gyula: Műemlékvédelem I. 1957. 26. 39a A rekonstrukciót Lombár Pál építésszel készítettük. 40 Mollay Karoly : Háztörténet és várostörténet. A Szt. György u. 3 sz. ház. Soproni Szemle XIII. 1959. 121., 193. il

Házi L/5. 219-220. i2

Tóth János i. m. 78 — 80. 43 A felmérés a bécsi Bundesdenkmalamt tervtárából származik, megszerzéséért Hajós Gézának ezúton is köszönetemet fejezem ki. 44 Die Kunstdenkmäler von Bayern. XXII. Stadt Regensburg. III. München 1933. 156 — 159. 45 Uo. bevezetés és Pohlig : Hauskapellen und Geschlechterhäuser in Regensburg. Zeitschrift für bildende Kunst. 1890. 4,1 Gergely ff y András: A várpalotai vár építési korszakai. A Veszprém megyei Múzeumok közleményei. 6. 1967. 265-269. 47

Vö. pl. Richard Graul: Alt-Flandern. München — Passing. 1918. 62 — 64., 71., 74., 75. stb. ábra, Karlinger i. m. 169., 167. stb. Lehetséges, hogy a soproniakhoz hasonló nyílásokról emlékezik meg R. Donin (i. m. 114.) Hainburg Hauptplatz 22: ,,bei der Fassadenerneuerung aufgedeckten und wieder vermauerten Reste eines Spitzbogenfensters bis zum Dachgesimse reichten, abgestufte Gewände zeigten und derartig bedeutend waren, daß man an eine dort einst befindliche Kapelle, oder an einen Saal, der von anstoßenden Rathaus zugänglich war, denken soll." 18 A telekkönyv értelmezése különböző meggondolásokra adott már okot, Legutóbb Major Jenő fejtette ki véleményét, mely szerint a telekkönyv egy már kései állapotot tükröz. Megjegvezte, hogy a 100 egységnyi felosztás egv már meglevő állapotra vetíttetett rá. Ezt kívánjuk kiegészíteni: A telekkönvv ezt a 100-as egvséget egy időben a külvárosra is rávetíti, s ennek alapján ott olvan telekméretek sorozata keletkezett, melyek valódi házhelyként elképzelhetetlenek. A telekkönyv valójában egváltalán nem telekkönvv, hanem egy szántóföldfelosztási ív. A városi szántóföldet jogi meggondolások alapján kettéosztja, felét, 100 mértékegységnyit a belvárosiaknak, 100 mértékegvségnvit a sokkal nagyobb területen letelepült külvárosiaknak ad. Ezen belül aztán a lakosoknak ,,a város testében" való részesedése, birtoklása aránvában osztja fel a földeket. A kötél mértékegység is szántóföld mértékegvség tulajdonképpen, elsősorban olvan terepen használják, ahol akadálvok nem lévén, párhuzamos határú területeket jelölhetnek ki. Ezek jelzésére rövid oldaluknak ismerete, a lineáris kötél mértékegvség elegendő. Véletlennek kell tekintenünk, hogv a belvárosi telkek száma e 100-hoz közelálló. A telkek kiosztását a belvárosban csak bizonyos egymásutánban képzelhetjük el, a különböző időkben kialakult utcák szerint más és más körülmények között, mint ezt Major Jenő fejtegetése mutatja. 49 E korai épülethez kiegészítésként készült a dísztermet tartalmazó hátsó szárny. Utalnunk kell itt a Fabricius-ház hasonló korú és szintén önállóan állt hátsó szárnvára is. Ott ez háromszintes, földszintjén fantasztikus méretű borpincét, I. emeletén lakóhelyiségeket, II. emeletén dísztermet tartalmaz. A hátsó szárnyak ilyen kiépítésének oka bizonyára éppen az, hogy az utcai frontot a korábbi szerényebb lakófunkciókat elégítő énület foglalja el. A helyválasztás azonban amellett is bizonyít, hocv e telekvégeknek sajátos értéke volt. Az átlagos falusi-poigári értékrendtől, melv a telek utcai frontját tartja fenn a legfontosabb helyiségek számára, s amely ránk öröklődött, alapvetően eltérő rend ez. Az utcától való elhúzódást, mint sajátosan előkelőt, már Otto Stiehl is hangsúlvozta, Dei" Wohnbau des Mittelalters (Leirrzig 1908. Articulus 108 — 110) c. művében, s bizonyításul a leggazdagabb XV. sz.-i francia palotákat sorakoztatta fel. Hotel de la Tremoille, Hotel de Cluny Párizsban, Jacques Coeur palotája Rourges-ban ( 1443). Ebben az összefüggésben említ jük az Uj u. 18. és Uj u. 30. kis alapterületű, s eddig feloldatlan korai hátsó építményeit is.